Napjai jórészt két dologgal telnek: egyrészt megpróbál felejteni, másrészt megpróbálja megemészteni azt, hogy elvesztette a hitét. Egy szép napon azonban a szó szoros értelmében jelet lát: a ház melletti hatalmas kukoricatáblában rejtélyes eredetű gabonakörökre bukkan. Eleinte környékbeli srácok ostoba tréfájának véli az egészet, azonban a gyanús jelek egyre szaporodnak - és nem csak a ház körül, hanem az egész világon. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy egy idegen faj inváziója fenyegeti - és nem csak a kukoricatáblát, hanem - az egész Földet. Ám a Jelek mégsem fullad valami nagyszabású, A Függetlenség napja-típusú partraszállós katasztrófafilmbe, hanem feltűnő önmegtartóztatással megmarad feszült, nagyrészt belsőkben játszódó kamaradarabnak. ****

Szereplők:

Az abszolút főhős természetesen a tiszteletes, akit Mel Gibson aránylag meggyőző következetességgel alakít, még akkor is, ha megdöbbenést imitáló arckifejezései időnként vígjátéki hangulatokat csempésznek a filmbe. A fivért játszó Joaquin Phoenix viszont elsőrangú alakítást nyújt, csakúgy, mint a kis Culkin-kölyök, akinek még azt is elnézzük, hogy olyannyira hasonlít az annak idején rettenetes filmekben feltűnt bátyjára.

****Rendezés:

Ha a Jelekben valami kimagasló, akkor az Shyamalan rendezői koncepciója. A werkfilmben be is vallja, de ha nem tenné, akkor is nyilvánvaló lenne, hogy Alfred Hitchcockot tekinti példaképének (nem csak abban, hogy ő is feltűnik saját filmjeiben), és valóban: Shyamalan elképesztő virtuozitással kezeli a film minden egyes elemét, az elképesztően aprólékos forgatókönyvtől a feszült csúcsjelenetekig és képkompozíciókig. Különösen meggyőző, ahogy a túldimenzionált világkatasztrófát egy vidéki ház zárt tereinek atmoszférájában valóságossá tudja tenni.

*****Műfaji újítás:

M. Night Shyamalantól, A hatodik érzék és A sebezhetetlen rendezőjétől megszokhattuk, hogy klasszikus, nyugodt tempóban hömpölygő thrillerjeit mindig valami különös csavarra építi.

A Jelek sem annyira akciódús, lézersugaras-hiperteres sci-fi, mint halálos precizitással felépített thrillerbe oltott kamaradráma. A műfaji eredetiségre kétfajta osztályzat adható: ha a filmtörténetből kioperáljuk Hitchcock életművét (és Spielberg találkozós sci-fijeit), akkor öt csillagot érdemel. Ha nem operálunk, akkor egyet. De ismerjük el: Shyamalan újítónak gyenge, követőnek viszont zseniális, úgyhogy marad a ***.

Technika:

A képek gyönyörűek, pedig az operatőr, Tak Fujimoto mozivászonra szánt nagyszabású totáljai könnyen megdöglenek a képernyőn. Az 5.1-es hang is remek, ami azért is fontos, mert a zene és a zörejek igen nagy szerepet játszanak a filmben.

****

Extrák:

Egyórás, majd' minden részletre kitérő werkfilm, melynek egyetlen sokkoló pontja a zeneszerző, James Newton Howard mögött látható gipsz Beethoven-brüszt. Öt kimaradt, illetve a végleges változatban másképp megoldott jelenet. A film egyik kulcsjelenetének storyboardja, illetve a Képek című sci-fi horror egy részlete, Shyamalan egyik legelső munkája.

****

Hang: magyar, angol, cseh, török 5.1
Kép: 16:9/1,85:1, színes
Felirat: magyar + 8 nyelv
Extrák felirata: magyarSigns

2002 amerikai sci-fi Hossz: 106 perc Forgalmazó: InterCom Rendező: M. Night Shyamalan Szereplők: Mel Gibson, Joaquin Phoenix, Rory Culkin, Abigail Breslin, M. Night Shyamalan