Az előző lemez, a 2000-es Community Music minden addigi ADF-albumnál erősebb politikai felhangokkal tűzdelt alkotás volt, dühös-dögös anyag és tulajdonképpen a leginkább kiforrott is (ha az 1998-as RAFI`s Revenge zsenialitását nem is tudta felülmúlni). Azonban utána az énekes-rapper Deeder elhagyta a zenekart, mely nélküle kicsit nehezebben szülte az új dalokat. Persze számos turné is lassította a munkát, no meg komponáltak egy egyedi aláfestő zenét a Gyűlölet című francia filmhez, hogy élőben is lekísérjék egy kulturális rendezvényen. Aztán közösködtek rengeteg zenekarral (például az Anima Sound Systemmel is), és még kiadót is váltottak. Az új lemeznél a produceri székben a fehér dub-mágus, a felvételhez az On-U Sound stúdiót is biztosító Adrian Sherwood ült, három számban a Radiohead másodgitárosa Ed O`Brien pengetett, egy dalban pedig Sinéad O`Connor énekel (1000 Mirrors a címe, ami szépen összecseng a közreműködésével készült aktuális Massive Attack-albummal, a 100th Window-val). Az ADF folyamatos dühét Deeder szállította, távoztával a könyörtelen megszólalás is árnyaltabb lett. A legjellemzőbb a jungle ütemek keveredése finomabb gitárokkal, szellősebb megszólalással, de nem kisebb lendülettel. Dallamosabb az anyag, elszórtabb a dub, a fúvós és a hangmintázott körítés, de egy picivel súlytalanabb is, a két új frontember pedig együtt sem ér Deeder nyomába. A filmzene idejéből fennmaradt néhány instrumentális és kommentárral ellátott szerzemény (Dhol Rinse, Cyberabad, La Haine), a keleti motívumok továbbra is helyükön vannak, az aktuálpolitikai témájú dalszövegek pedig tovább hirdetik az ADF meggyőződését.


7/10