A két huszonéves bátaszéki sziszta, Fiáth Titanilla (művésznevén: MC Titi) és Fiáth Marianna (MC Móki) nagyon bejátszotta magát a magyarul reppelők kezdőcsapatába. Az egyetemista éveiket Pesten töltögető lányok egy IMMC-koncert hatására kezdtek szövegeket írni, és a kecskeméti Uzgin Űver egyik oszlopával, Homoki Péterrel kooperálva bő három éve hozták létre a Ludditákat (nevüket a két évszázaddal ezelőtti géprombolóktól kölcsönözték). Eddigi pályájukat széleskörű haverkodás és minimál aktivitás jellemzi, kábé tíz kész daluk akad mindössze. Kevéske fellépés, maroknyi rajongótábor, a Tilos Rádiót megéneklő és ott is útjára bocsátott első felvétel (Tilos a reggel), a dunaújvárosi Cruel World Team horror/krimi brigád 2001-es filmszemlén szereplő Sohasevolt Glória című filmjéhez készített betétdal (Glória), vendégeskedés Bëlga-, Galapagos- és Hollywoodoo-koncerteken, most pedig ez a várva várt hanganyag - ez az eddigi vázlatos eseménynaptár.Ez a CD-n kézbe fogható (vagy a Tilos-honlapról letölthető) demószerű 12 számos anyag remélhetőleg azt ígéri, hogy komoly folytatása lesz az eddigi hobbi-amatőrizmusnak. A két ennivaló dunántúli liba ugyanis lehengerlő old-school stílusban reppel (pláne, hogy a szándékolt gyermetegség bája is bennük van), páratlan rímpárokban beszél és utolérhetetlen ötletességgel illeszti össze a mondanivalót a formával. Lazán rádumálnak Dr. Drétől és a Clash-től vett alapokra, de a saját passzítások is kellően slágeresek. Az egyes dalokban elrejtett - a Trabanttól Jovanottiig - terjedő popkulturális utalások száma átlagban eléri a húszat (ettől ugyan a poénok egy része csak szűkebb körnek érthető) és a fővárosi sznob értelmiség karikatúrája is maximálisan átjön. Valahol itt található az anyag fő ereje: a Fiáth lányok úgy látják belülről a pestiséget (hiszen évek óta ebben a közegben élnek), hogy közben lélekben sikerült megőrizniük vidékiségüket is. A gúnyrajzok a végsőkig éleslátóak: a Rácz-kert ásítozó közönsége, halálkomoly faarcú street-rapperek, szexista pasik, divatmajmoló sznobisták, de nem marad ki a vidék csipkedése (és az arról élő sztereotípiáké sem: "csak csordában mennek a meccsre, a kocsma előtt kikötve a kecske") és az öngúny sem ("a Ludditákból nem lesz Madonna..."). Nevük és szűkebb pátriájuk amúgy is gyakran előkerül a számokban ("csak magamat okolom, hogy nem értékelitek a Fiáthokat, nem érdemlem meg a kisfiatokat", "na lábra! mi az ábra Bátaszéken?").

Az egyetlen hiba (az elsőre még megbocsátható technikai hiányosságokon és a keverési problémákon túl), hogy a lányoktól mindössze hét dal kapott helyet az albumon. A maradék amolyan igazi maradék: instrumentális alapismétlések, gyengécske remix-szerűségek és egy feledhető mikrofonpróbálgatás DJ Sztyepp részéről (Szól a ddzs). Az a szóban forgó hét dal viszont a legjobb fajtából való: játékos, bájos, vitriolos, azonnali cselekvésre ösztönző, szóljon a popiparról (Nehogy), Pest és a vidék viszonyáról (Falu), a biciklis futárokról (Keró), a párkapcsolatokról (I'm So Pretty) vagy a szexről (a Davajtye orosz nyelvű rapbetéteit a Galapagos énekese, Szekeres Péter írta és adja elő MC Pszich művésznéven). A végeérhetetlen idézetek helyett csak kettő: "mindegy, hogy hogy, csak nehogy sehogy, akárhogy, bárhogy, nehogy lerogyj, valahogy majdhogy, úgy ahogy, merthogy mindegy, hogy, csak nehogy sehogy", illetve "Luddita-kacsóhoz csak ne gyere pacsira, mer' megesszük, macsóka, a zacsicsadat vacsira!" Akár mondanánk azt is, hogy a Ludditák olyan, mint a Tereskova csak rapben, de ez nem igaz. A Ludditák olyan, mint a Tereskova rapben, csak még annál is sokkal jobb, bájosabb, okosabb és szerethetőbb.


9/10(A CD-ből csupán néhány száz darab készült, amiből néhány még felbukkanhat a Wave lemezboltban, de aki lemaradna róla, a ludditak.tilos.hu oldalon letöltheti a teljes anyagot a zenekar áldásával.)