"Hát ezek meg melyik bolygóról jöttek?" - kérdezheti a járatlan est.hu-olvasó a Boards of Canada lemezborítóját méregetve. A kérdés jogos, a válasz viszont már korántsem egyszerű. A szkafanderek mögött Marcus Eoin és Mike Sandison rejtőzik, akik Skócia zord északi partvidékén születtek, aztán a kanadai Albertában éltek (állítólag innen a nevük, mert hogy gyakran nézték a kanadai filmszövetség, a National Film Board of Canada égisze alatt készült filmeket), jelenleg egy átalakított nukleáris bunkerben laknak egy művészi közösség, a Music70 tagjaiként.

Az alkotók földrajzi helyzetének meghatározásával szemben zenéjük behatárolása már fogósabb feladat. Ha címke kell, Aphex Twin kiadója, a Rephlex által a zenei köztudatba bedobott braindance, vagy az IDM (intelligent dance music) aggatható rájuk leginkább. Az IDM eredetileg a Warp '92-es Artificial Intelligence albumán szereplő, ambientellektüel és experimentalista alkotókat (Aphex Twin, Autechre, Black Dog, Plastikman stb.) jelölte, akik a táncolható ellenében inkább otthoni hallgatásra szánt elektronikus zenét készítenek. Eme igen heterogén, de a törekvéseiket tekintve egy kalap alá vehető zenecsinálók köre Észak-Amerikában talált követőkre a kilencvenes évek második felében, itt kapta az intelligent dance music nevet és fejlődött mára igen komoly színteret magáénak tudó gyűjtőirányzattá, melybe manapság lazán besorolnak fűt-fát, ami más kategóriában nem ereszthetne gyökeret.Ennek az irányzatnak a Szent Grálja egy internetes zeneújság szerint a Boards of Canada Twoism című 36 perces minialbuma. E nem minden iróniát nélkülöző jelzőnek a magyarázata, hogy a két skót 1995-ben felvett, mindössze 100 példányban, bakelitlemezre nyomott és eredetileg promóciós célra, lemezkiadóknak szánt hangzóanyaga ezidáig gyakorlatilag elérhetetlen volt az IDM-rajongóknak. 2002-ben azonban a Boards of Canada albumait (Music Has The Right To Children - 1998, Geogaddi - 2002) gondozó Warp közkinccsé tette ezt a ritka kincset - olyannyira, hogy a Neon Music terjesztésében Magyarországon is elérhetővé vált.

Bár a későbbi Boards of Canada kiadványokhoz képest itt még egy fokkal kevésbé összetett és elvont zenei világba lép át a hallgató, mindazonáltal (hogy a megkívánt műértői igényességhez méltó kötőszóval éljünk) a hiphopból és electróból faragott ritmusok, a gyermeki játékossággal rájuk varázsolt misztikus-melankolikus, az idegenségérzet fenyegetettségét hordozó űr-hangtájképek már helyben vannak. Külön ajánlott a Delta szerkesztőinek figyelmébe, akik ha szeretnének lépést tartani a korral és menők lenni, ezt használják az intelligens élet nyomát kutató/megtaláló tudósításokhoz!

7/10