Az utóbbi évtizedben az lett a szokás, hogy egy filmhez kiadnak egy filmzenelemezt, aztán ha az nagy siker volt, hát összedobnak egy másodikat is az elsőről lemaradt betétdalokból és egyéb resztli anyagokból (eltérő verziókból, a filmhez végül fel nem használt számokból stb.). Így volt ez például a Commitments, a Trainspotting, a Romeo+Júlia, a Nászok ásza vagy a Moulin Rouge esetében is (lásd Moulin Rouge, Moulin Rouge 2). A 8 mérföld esetében fordítva van, ám a vásárló nem panaszkodhat. Az első filmzenelemezen, amelynek borítóján Eminem csak kis sziluett formájában látható, remek új dalok szerepelnek a fehér rappertől és fekete haverjaitól, ám mivel a film 1995-ben játszódik, ezek a számok nem kerültek a filmbe (csupán a címadó Eminem-dalból hangzik el néhány motívum, illetve a Lose Yourself megy le a stáblista alatt). A második filmzenealbumon viszont, amelynek borítóját Eminem tölti be, már nincs Eminem-szám: itt azok a 1993-1995 közti dalok hallhatók, amelyek a filmben is, csupa hiphop klasszikus, amit a film hősei (és úgy általában az amerikai raprajongók) '95-ben hallgattak. A válogatást Curtis Hanson és hűséges zenei tanácsadója, Carol Fenelon jegyzi, de mint a rendezővel készült est.hu-interjúból kiderül, jócskán felhasználták Eminem szakértelmét és emlékezetét is. Ez az ötvenperces slágergyűjtemény nemcsak afféle kötelező történelemóra mai tizenéves hiphoppereknek, de meglepően frissnek hangzó bulizene is.Ez még a nagy gyilkolászás előtti évek zenéje, él még Tupac Shakur és Notorious B.I.G. (a lemezen egymás után szerepelnek). 2Pac mellett az okos Pharcyde kvartett és az akkoriban épp Los Angelesben dolgozó MC Breed képviseli a nyugati partot (Dr. Dre és Snoop Doggy Dogg G-funkja nélkül), Biggie mellett a keleti partot pedig a Junior MAFIA kollektíva (benne a szólópálya előtt álló Lil' Kim), a hardcore Mobb Deep (a lemez keretét adó két számmal), a New Jersey-ből való Naughty By Nature és a Staten Island-i Wu Tang Clan (Ol' Dirty Bastard és Method Man szólódalokkal is, az egyikben Mary J. Blige vokáljával), míg az azóta igazi tényezővé nőtt déli régióból csupán a már akkoriban is briliáns OutKast reprezentál. A keleti parti túlsúly nem véletlen, hiszen Detroit mégiscsak oda van közelebb. A Mobb Deephez hasonlóan szintén a queensbridge-i telepről való Nas azonban furamód hiányzik, pedig Illmatic című 1994-es bemutatkozása a korszak New York-i csodagyerekévé tette - a magyarázat valószínűleg az lehet, hogy Nas mai nagy riválisa, Jay-Z csak 1996-ban debütált, és Eminem, aki mindkettőjük nagy tisztelője, és már az első filmzenelemezre is rendelt számot mindkettőjüktől, nem akarta itt sem egyiket a másik nélkül szerepeltetni.

8/10