A philadelphiai Gyökerekből (akik Alex Haley hasonló című, az amerikai fekete öntudat szempontjából meghatározó könyvéről nevezték el magamagukat) a düh a legjobbat hozta ki, ám meglehetősen fondorlatos módon. A Roots az "alternatív hiphop második generációja" címszó alatt van elkönyvelve, ami egyrészt azt jelenti, hogy fehérek is bátran hallgathatják őket és eljárhatnak a koncertjeikre, másrészt pedig azt, hogy az A Tribe Called Quest által a kilencvenes évek elején kitaposott úton haladnak fontolva és különösebb rizikók nélkül. Hömpölygő, agyas rímek agyas, dzsesszközeli zenére - ez volt nagyjából az eddig megjelent négy sorlemez (plusz a három éve megjelent The Roots Come Alive koncertalbum) receptje.

A Phrenology éppen azért lett annyira jó mint amennyire, mert a Roots itt nem az A Tribe Called Questet, hanem a hiphop másik (ha nem a legnagyobb) klasszikusát tette előrébb: a Public Enemyt. Az albumot nyitó Rock You simán ott lehetett volna a PE valamelyik nyolcvanas évek végi lemezén, Black Thought itt majdnem annyira ideges és elszánt, mint Chuck D volt annak idején. Az igazi meglepetés azonban a szám végén jön, mivel az figyelmeztetés nélkül folyik át a mindössze 30 másodperces !!! című szösszenetbe, ami punk. Punk - egy hiphoplemezen! Anyám! Ez olyasmi, amit eddig csak a Beastie Boys követett el rendszeresen, emlékezzünk csak a ronggyá hallgatott Ill Communication két csörömpölésére, a Tough Guyra meg a Heart Attack Manre. Állat volt, és ez is az.

Van még a Phrenologyn drum`n`bass, meg valami, ami nagyjából free dzsessznek tűnik (és itt említsük meg a Roots filozófiájának központi elemét, hogy mindent, MINDENT hangszereken játszanak el, hangmintaként kizárólag saját maguk által korábban rögzített darabokat hajlandóak használni!), valamint akad néhány featuring, például az R&B-énekes Musiq, a hagyományosan Roots-közeli Jill Scott és Talib Kweli. A hiphop felől jött portugál-kanadai popüdvöske, Nelly Furtado is feltűnik, de annyira halkra van keverve a hangja, hogy erős a gyanú, őt csak az együttessel évek óta veszekedő kiadó passzírozta be a keresleti oldal szélesítésének érdekében.

Nem számít, hogy Sean Combsnak mi a neve, Dr. Dre éppen melyik tejfelesképű fehér gyereket akarja befuttatni, Master P melyik tehetségtelen üzletfele adja el a legtöbb lemezt, a háttérben ott ül morcosan ?uestlove, rágja az elmaradhatatlan szivarkáját és szállítja a minőséget.

9/10