A Visztulán egy lakóhajón akad szállás, a hétköznapokat azonban egy kietlen stadion környékén, az ex-KGST-piacon töltik, ahol mindenki megpróbál túladni valamin. Natasa (Olga Drozdowa) és lánya kezdetben holdvilágos romantikával bízik benne, hogy a feketézés biztos megélhetést jelent, az első napok rossz üzletmenete pusztán múlandó malőr, Vera többórás fura távollétei pedig szóra sem érdemesek; amikor aztán egy nap szálláshelyükön marcona rendőrök mellett Vera holtteste várja őket, hirtelen kizökken a világ. Egy napot a fogdában töltenek, s közben kiderül, hogy a kedves rokon drogfutár volt: az útlevelüket nem kapják vissza, teljes a káosz, a piac egyik főnöke mégis megmenti őket. Lakást biztosít, majd munkát is az anyának: Natasának cserébe eladnia kell, ám ezúttal saját magát... A tisztes feleségből, lelkes angoltanárnőből így lesz luxusprosti, az exkluzív varsói szeparék messze földön híres királynője. Nemsokára még befolyásosabb pártfogójuk akad, az alvilág kulcsfigurája, az úri modorú, ám hűvös és kiismerhetetlen Robert (Jan Nowicki). Mi lesz a nők sorsa? Mit tud a látogatóba érkező férj, mit a zeneiskolába készülő leány, mire és hogyan képes az anya - ez Mészáros Márta néhány évvel ezelőtt készült filmjének tétje.

A szerencse lányai a rendezőnőre mindig is jellemző női sorstörténetek rendszerváltás utáni verziója: tételdráma a kiszolgáltatottságról, a szeretetről és a szuverenitásról. A főszereplőnő, Olga Drozdowa hatalmasra tárt, szomorú, sötét szemeiből nehéz megítélni, mi is rejlik a mesei ártatlanság és naivság felszíne mögött, mennyire ura a helyzetnek, saját sorsának ez az asszony. Mészáros Márta kemény látleletet kívánt nyújtani, a párbeszédek és a helyzetek sematikussága azonban lerontja a hatást - és ezen még az erotikus jelenetek mégoly artisztikus fényképezése sem tud sokat javítani. A téma komoly, a szándék markáns, a végeredmény azonban felemás.