Björk a weboldalán kérte meg rajongóit, szavazzanak kedvenc dalaikra, s így állt össze ez a válogatás. A bájos-játékos Debut (1993) és az annál eklektikusabb Post (1995), a vonósokra és kísérleti elektronikára épülő hűvös Homogenic (1997) és az annál intimebb és melegebb tónusú Vespertine (2001) albumok legfontosabb kislemezdalai közül 14 szerepel itt, azonnal feltűnik viszont az énekesnő legnagyobb sikerét hozó It's Oh So Quiet című szvingfeldolgozás hiánya (ezt Björk időközben nagyon megutálta), de nincs itt a Violently Happy és a legutóbbi kislemez, a Cocoon sem, sőt a Björk főszereplésével forgatott Táncos a sötétben című Lars von Trier-filmhez készült betétdalokat tartalmazó SelmaSongs album anyagát sem képviseli semmi (pedig az Oscar-díjra is jelölt I've Seen It All, melynek stúdióverziójában a Radiohead-tag Thom Yorke énekli a férfi részt, igazán kellett volna). Másrészt viszont 15. felvételként szerepel a gyűjteményen egy új dal, a Vespertine idején készült, ám arra fel nem került It's In Our Hands, amit a szemfülesebbek már bő egy éve ismerhetnek az internetről. További jó pont a David Arnolddal közösen írt Play Dead című filmbetétdal szerepeltetése (ami az Öt lövés a testbe, egy a fejbe rémisztő magyar címváltozatot kapó Young Americans legnagyobb művészi értékét jelentette), illetve az, hogy az All Is Full Of Love a robotos videoklipből is ismert remix, a Big Time Sensuality című sláger pedig a Fluke (lásd: Progressive History X) által készített The Fluke Minimix formájában hallható. A Greatest Hits - melyből a napokban DVD formátum is piacra kerül a kongeniális videoklipekkel - lenyűgöző keresztmetszetét nyújtja Björk összetéveszthetetlenül egyéni zenei világának, és a hallgató újfent elcsodálkozhat, hogyan tud egy ennyire öntörvényű avantgárd popművész ilyen kereskedelmi sikert aratni.

10/10