A 2002-es Oscar-gálán Halle Berry örömkönnyrohama hívta fel a figyelmet erre a súlyos érzelmi és társadalmi válságokat tárgyaló, kis költségvetésű filmre, amely a megszavazott díj különlegességével együtt (az első legjobb színésznői díj, amit színes bőrű művésznek adtak) akár szájbarágós népnevelés, nagyotmondó művészkedés is lehetett volna. De nem az, ez a film tényleg jó.
A sokat lenézett Délen vagyunk, ahol - a győztes Észak szerint - a fülledt melegben csupa rasszista bunkó bóklászik kisteherautója és az útmenti kocsma között. Nos, ezen a tájon még ismerik a halálbüntetést, és miután hosszú évekig aszalják a bűnösöket a halálsoron, rendszerint eljön egy nap, amikor villamosszékkel tesznek pontot a nehéz jogi esetek végére. Az elítéltet utolsó éjszakáján két börtönőr, Hank Grotowski (Billy Bob Thornton) és fia (Heath Ledger) vigyázza. A két férfi a nagyapával (Peter Boyle) hármasban él együtt nők és a szeretet minden árnyéka nélkül a "családi" házban, lassan felőrölve egymást és önmagukat. Történetükkel párhuzamosan egy másik omladozó családot is megismerünk. Leticia (Halle Berry) férjének kivégzése után azért küzd, hogy fenntartsa magát és túlsúlyos kisfiát a kispolgári lét legalsó lépcsőfokán, de ereje fogytán, a kilakoltatás pedig egyre biztosabb.A dolgok rendes menetében Hank és Leticia soha nem szeretnének egymásba, életük azonban épp egyszerre zökken ki a kerékvágásból. Ahogy e két ember apránként mindent elveszít, hogy egymásra találhassanak, a
Szörnyek keringője már nemcsak vérkomoly sorstragédia, hanem gyönyörű, felemelő szerelmi történet is. A pletykalapokban sokat emlegetett szeretkezési jelenet pedig éppen nem vadságával tűnik ki az átlagból, hanem tapintatával és őszinteségével - a montázs a legihletettebb szexről készült képsor a
Ne nézz vissza! megfelelő jelenete óta.
