Az első Bond-filmben (
Dr. No - 1962) még nem volt betétdal, a másodikban (
From Russia With Love - 1964) is csak egy elég gyengécske (egy bizonyos Matt Monro énekelte, ha valakit érdekel), szóval akkor még nem lehetett sejteni, a későbbiekben micsoda intézménye lesz a nyitó akciójelenet utáni főcímet kísérő daloknak. Aztán még 1964 folyamán kijött a harmadik epizód, a
Goldfinger, melyhez az addigra már a sorozat házi zeneszerzőjének számító John Barry olyan zseniális dalt rittyentett a walesi varietéénekesnőnek, Shirley Bassey-nek, hogy onnantól nem volt megállás: a következő négy évtizedben legnagyobb sztárok passzolták egymásnak a mikrofont filmről filmre, a példátlan módon még kétszer (
Diamonds Are Forever - 1971,
Moonraker - 1979) visszatérő Bassey mellett olyanok, mint Tom Jones (
Thunderball - 1965), Nancy Sinatra (
You Only Live Twice - 1967), Louis Armstrong (a
We Have All The Time In The World az 1969-es
On Her Majesty's Secret Service betétdala volt), Paul McCartney és a Wings (
Live & Let Die - 1973), Lulu (
The Man With The Golden Arm - 1974), Carly Simon (a
Nobody Does It Better az 1977-es
The Spy Who Loved Me betétdala volt), Sheena Easton (
For Your Eyes Only - 1981), Rita Coolidge (az
All Time High az 1983-as
Octopussy betétdala volt), a Duran Duran (
A View To A Kill - 1985), az a-ha (
The Living Daylights -1987), Gladys Knight (
Licence To Kill - 1989), Tina Turner (
Goldeneye - 1995), Sheryl Crow (
Tomorrow Never Dies - 1997), a Garbage (
The World Is Not Enough - 1999) és most Madonna (
Die Another Day - 2002). Ez utóbbi még nem szerepel ezen a válogatáson, de a többi igen. A stílus változó (lehet dzsessz, easy listening, szintipop, sőt az eklektikus Paul McCartney-darabban még egy kis reggae is), de a minőség elég stabil. Bizony, a nagyrészük remekmű - elsősorban azok, amelyek John Barry keze nyomát dicsérik (a felvételek több mint a fele ilyen), de a U2 által írt Tina Turner-dal vagy a Barry méltó örökösének tekinthető (és Bond-betétdalokból egy sztárparádés feldolgozáslemezt is készítő) David Arnold által komponált Garbage-szám is a legjobbak közé tartozik. Ennek a mostani válogatásnak a dalsorrendje (és borítófüzetének szövege) nagyjából a 30. évfordulóra kiadott 1992-es
The Best Of James Bond albumot követi, plusz a végére odakerültek a kilencvenes évekbeli betétdalok és Monty Norman 1962-es instrumentális
James Bond Theme-jének két modern feldolgozása, köztük a Moby-féle bigbeat átirat 1997-ből. Ami viszont sajnálatos, az az, hogy erről az új válogatásról lemaradt egy igazi kuriózum, a Dionne Warwick által énekelt
Mr. Kiss Kiss Bang Bang, ami eredetileg a
Thunderball főcímdala lett volna, de az utolsó pillanatban lecserélték a Tom Jones-számra, és csak azon a bizonyos '92-es jubileumi kiadványon jelenhetett meg először.
9/10
