A Flaming Lips független korszakból szemezgető 1998-as válogatáslemez (A Collection Of Songs Representing An Enthusiasm For Recording...By Amateurs) is bőven tartalmazott ritkaságokat, de a most kiadott háromszor nyolcvan plusz kétszer hetven perc tényleg összegyűjt mindent, amit Wayne Coyne és társai azelőtt rögzítettek, hogy a Warner leszerződtette volna őket 1991-ben. Ez a két részes kiadvány mind teljességre törekvésében, mind kiállításában példaértékű a hasonló vállalkozások körében, csak dicséret illetheti. Az első adag, a Finally The Punk Rockers Are Taking Acid három CD-je a lemezek megjelenésének időrendjében halad, így először az 1983-ban létrejött kezdő felállás (Wayne Coyne - gitár, Mark Coyne - ének, gitár, Michael Ivins - basszusgitár, Richard English - dob) ötszámos bemutatkozó EP-je, a '84-es The Flaming Lips hallható. A korszak gótikus punkjait, főleg a Bauhaust idéző tempós garázsrock még nélkülözi az eredetiséget, akárcsak az a kilenc bónuszdal (demófelvételek, köztük egy Led Zeppelin- és egy Who-feldolgozás), ahol még szintén Wayne öccse, Mark énekel. A Lips történetének első igazán jó húzása az volt, hogy amikor a pszichedelikus tudattágításra bármikor kapható öcsi kitűnt a képből, és Wayne átvette a mikrofont. Az ekképpen trióban rögzített debütáló nagylemez, az 1986-os Hear It Is még mindig gótikusan punkrockos, de már van rajta két briliáns dal: a hosszan kibomló Jesus Shootin' Heroin és az akusztikusból induló, majd elszálló Godzilla Flick. A Flaming Lipset az különböztette meg a korszak többi punkbandájától, hogy nem utasította el a hatvanas évek pszichedelikus zenei világát (és az LSD-t), amit az akkori "kemény mag", mint megvetendő "hippi terméket" szívből gyűlölt. A korai Pink Floyd pszichedéliája és a noise-rock kereszteződik - immár eredeti módon - a következő albumon (Oh My Gawd...The Flaming Lips - 1987), mely egy zongora legyilkolásának hangjaival végződik. A harmadik album, az 1988-as Telepathic Surgery inkább csak pengeéles zajosságával jeleskedik, egyértelműek a kortárs hatások (Butthole Surfers, Sonic Youth, Spacemen 3). A gyűjtemény harmadik CD-jére bónuszként felpakolt korabeli ritkaságok viszont izgalmasak: Sonic Youth-, Led Zeppelin-, Neil Young-feldolgozások, remix- és koncertfelvételek, továbbá manipulált szívdobogás a füzet kísérőszövegének olvasásához.

(Az 1988-as lemez turnéja után váratlanul kilépett a dobos, a megmaradt két alapító tag pedig hitét veszette, tanácstalan volt a folytatást illetően... Ma már tudjuk, nagy kár lett volna feladniuk, hiszen a java csak ezután következett - lásd a gyűjtemény folytatását, az 1989-től '91-ig tartó időszakot átfogó The Day They Shot A Hole In The Jesus Egg című kétlemezes kiadványt.)

8/10