(UGAR / UCMG)
Amint az az est.hu-nak adott interjúból kiderül, az Amorf Ördögök fantázianevű társaság nehezen szüli a lemezeket. A Betyár a Holdon után két évnek kellett eltelnie, hogy kiadásra készen leadják a második albumot (az utolsó pillanatban még így is beszúrtak két új számot a meglévőek közé). Megérte kivárni.
Amint az az est.hu-nak adott interjúból kiderül, az Amorf Ördögök fantázianevű társaság nehezen szüli a lemezeket. A Betyár a Holdon után két évnek kellett eltelnie, hogy kiadásra készen leadják a második albumot (az utolsó pillanatban még így is beszúrtak két új számot a meglévőek közé). Megérte kivárni.

A modern elektronikát az ősi kultúrákkal összeboronáló Amorf-zenébe azért persze vegyült kis káeurópai/magyar retró, anélkül nem is lenne az igazi - a villanyorgona, a diszkóbasszus és a tévéjáték-zenei motívumok mind azt az érzést keltik, hogy az első lemez háború előtti koridézése után ugrottunk néhány évtizedet előre. Az ötvenestől a nyolcvanasig terjedő nosztalgizált múlt jelen van a dalcímekben (Muskátlis teraszokon, A MIR helyére az űrbe, Darth Vader dala egy bagatell randevúra, Álomáruház, Szombat esti láz), és nyomokban a szövegekben is - bár a legkevésbé Tariska Szabolcs szür- és irreális versein hallani, hogy eltelt közben két év: továbbra is szellemes, ironikus, stilizált hangulatokat hordozó költemények, a giccshatárra fellőtt - légből és az Idegen Szavak Szótárából kapott - szópetárdákkal, melyek néha telibe találnak ("A mélynyomókból még dübörög a dub / Egy indián felkiált, hogy: 'Fuck! A cipőmről leszakadt a makk!'"), néha viszont üres szóvirág-patronként pukkannak el (de hát mit várunk egy magafajta bohémtól?).
A szövegek persze mit sem érnének Péterfy Bori nélkül, aki egyforma komolysággal adja elő a valódi szomorúságot árasztó Tündérdombot (lám, egyszerű szavakkal is lehet!) és a morbid humorú Mikor megmozdult a föld című világvége-diszkószámot ("Mikor szétfröccsent a Nap, akkor lettem boldogabb!") - ő a dizőz a két bevállaltan vokális kihívásokkal küzdő férfiú mellett.
Az Ördögök szeretnek azzal játszani (és arra rájátszani), hogy nem lehet tudni, mikor kell komolyan venni azt, amit hallunk és mikor blöff: hogy ezen a lemezen a reggae-s "cicis szám" (Nincsen a világon, a beharangozó kislemezdal), a füttyös, kokodzsambós Együgyű bordal, Darth Vader keresgője vagy a Borvirág és szvíthárt történetmesélős dzsessze hová tartozik, ítélje meg mindenki maga. Ami igazán fontos, az elhangzik az utolsó számban, a Még egy kulőrben: "Táncolj még, a világ laza / kaland az élet, ne menj haza!" Ehhez tartsuk magunkat.
8/10
Linkek
Kapcsolódó cikkek
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek



