A londoni M25-ös körgyűrűről - az ottani rave-partik hatására - zenekarnevet választó testvérpár, Phil és Paul Hartnoll a kilencvenes évek tánczenei világának útépítői, pályafenntartói. Tagjai annak a szűk elitnek (808 State, Prodigy, Underworld, Leftfield, The Chemical Brothers stb.), mely albumképessé formálta az underground technót, koncerten élő produkciót nyújt és slágerei révén eljutott a világsztárstátuszba. Az Orbital cím nélküli 1991-es bemutatkozása (borítója alapján: "a zöld album") a rave-korszak lenyomata érzelemgazdag textúrákkal, a második, szintén cím nélküli 1993-as korong (borítója alapján: "a barna album") pedig az első igazán kiérlelt, a Kraftwerk-örökséget egységesen magas színvonalú csomagolásba helyező dallam- és szerkezetlabirintus. Ezután a fergeteges sikerű koncerteknek, turnéknak is köszönhetően pályájuk csúcsára érkeztek (Snivilization - 1994, Insides - 1996). Az 1999-es The Middle Of Nowhere az előző lemezek receptjeit alkalmazta egyre több emberi hangot bevetve, a tavalyi The Altogether pedig még hangsúlyosabban dalcentrikus alkotás volt, erős filmzenei hatásokkal. Nem véletlenül segítette nemzetközi befutásukat a számtalan hollywoodi felkérés: olyan filmhez komponáltak számokat, mint Az Angyal, a Halálhajó, a Spawn, A part, legutóbb pedig az XXX , de jelenleg is a 2003-ban bemutatásra kerülő Octane háttérzenéjén dolgoznak.A Work 1989-2002 a két legutóbbi album egyre inkább közönségbarát vonalán szerkesztett gyűjtemény. A slágerek dalformátumú keverései kerültek egy helyre, ügyelve arra, hogy a rajongók is örülhessenek, hiszen a mindössze két eredeti albumváltozat mellett kislemezre, amerikai kiadásra rakott és átdolgozott verziók prezentálják a techno leghumánusabb történetét. Könnyen hozzáférhetővé vált például a Chime eredetileg mindössze ezer példányban kiadott rave himnusza, a Choice punkos eredetije, az Opus III-féle It's A Fine Day hangmintájából építkező Halcyon tömörebb változata. Az Are We Here?, a The Box és a Nothing Left élvezetesen eltérő kislemezverzióiban koncentráltan élvezhetjük Alison Goldfrapp (lásd: Felt Mountain) vokáljait, a filmzenéket az 1991-ből való Satan című szám Kirk Hammett (Metallica) gitárjával súlyosbított 1997-es változata képviseli a Spawn albumról, az igazi ínyencfalat pedig Hartnollék egy több mint tíz évvel ezelőtti számának, az eredetileg remixnek készült, majd Golden Girls fedőnév alatt sajátjukként megjelentetett Kinetic című rave-slágernek az új, énekes verziója, amely a Frenetic címet kapta (és az Are We Here?-ből is tartalmaz hangmintát - játékosságot csempészve a múltidézésbe).


9/10