Az 1970-ben alakult Aerosmith, mely a Rolling Stones, a Led Zeppelin és a New York Dolls erényeit ötvözve a hetvenes évek legemblematikusabb amerikai rockzenekaraként vonult be a poptörténelembe, az évtized végére szétesett művészileg és emberileg egyaránt (például elvesztette mindkét gitárosát). Aztán a nyolcvanas évek közepén eredeti felállásban feltámadt, visszanyerte, meghatványozta és azóta is őrzi népszerűségét. A két korszakot eddig a Columbia és a Geffen cégnél megjelent válogatáslemezek külön-külön tárgyalták (az előbbinél a háromlemezes Pandora's Box volt a legjobb, az utóbbinál a Big Ones című gyűjtemény), tehát most először történik meg, hogy egy kiadványon követhetjük végig az együttest teljes történetét. Márpedig így az igazi: tanulságos harminc év fejlődése az első slágerektől (Dream On, Mama Kin) a hetvenes évek közepi első csúcskorszakon (Walk This Way, Toys In The Attic, Sweet Emotion), a feltámadásra pecsétet ütő Run-D.M.C.-kollaboráción (a Walk This Way 1986-os korszakalkotó rap-rock verziója), a nyolcvanas évek második felében elért második csúcskorszakon (Dude Looks Like A Lady, Love In An Elevator, Janie's Got A Gun, The Other Side), a kilencvenes évek balladás elpuhulásán át (Cryin', Amazing, Crazy, I Don't Want To Miss A Thing) az utóbbi években már ritkaságszámba menő jó pillanatokig (Pink, Jaded). Érdekes, hogy a 2001-es Just Push Play album két legutóbbi kislemezdala, a Fly Awy From Here és a Sunshine nem szerepel itt (vélhetően azért, hogy még az eredeti albumot is vegye valaki), fura, hogy a zseniális Toys In The Attic csak bónuszdalként kapott helyet a második CD végén, de ami igazán meglepő, az az, hogy tíz év teljesen hiányzik: az 1977 utáni és '87 előtti három stúdióalbumról nem hallható semmi (oké, az eredeti gitárosok távozása után készült 1982-es Rock In A Hard Place már kétes Aerosmith-lemez, de az 1979-es Night In The Rutsról a karrierösszegző No Surprise és az ismét az eredeti felállással felvett 1985-ös Done With Mirrorsról a Let The Music Do The Talking azért kellett - és elfért - volna). Kapunk viszont két új dalt: a Girls Of Summer inkább jó, a Lay It Down kevésbé. A borító azonban kritikán aluli - itt az est.hu szerkesztőségében Photoshoppal kábé fél óra alatt ütnénk ilyet össze.

8/10