EST.hu : Zene : Friss zene : Fenyő Miklós: Fenyő gyöngye

Szólj hozzá!

Fenyő Miklós: Fenyő gyöngye

olvasói:

3/10 (1)

Nagyítás

(Magneoton / Warner)

Fenyő Miklós az egyik legkacskaringósabb utat bejárt magyar popművész. Nagyhatású, tehetségkutatóként is elsőrangú, játszi könnyedséggel lépked a stílusok között, de szíve igazából a rock'n'rollért dobog. A Fenyő gyöngye egy dupla CD-s, bő kilencven perces körpanoráma régi és új slágerek, illetve elfelejtett dalok újravett verzióival.

Az összegzés igényével készült lemezen Fenyő végigszalad karrierje számára legfontosabb állomásain, bár koncepciója szerint az elfelejtett dalokkal tenné mindezt, de slágerek nélkül kár ilyesmibe belevágni, így a művész nem hagyja ki a Csavard fel a szőnyeget című rockyt és még vagy tucatnyi elnyűhetetlen társát sem. Bizonyos szempontból mindezt tisztességes módon teszi, hiszen a szimpla slágerválogatás helyett újra feljátszotta az összes dalt, többnyire az eredetit megközelítő hangszerelésben, egységes koncepcióval. Másrészt viszont joggal hiányolhatjuk a megszokott hangokat, fordulatokat, hiszen azok mégiscsak eredeti összetevőikben működtek igazán (de mint tudjuk, egyszerűbb és olcsóbb egy kiadónak újra feljátszatni egy művésszel a régi dalait, mint megegyezni az eredeti hangfelvételek jogait birtokló korábbi kiadóval). Fenyő - tán már maga sem emlékszik pontosan - több együttest is végigjárt, mire eljutott a Hungariáig, aminek korai korszakából mindössze két dalt szerepeltet, a "gyémánt" Hungária (1980-83) idejéből néhány kevésbé ismertet is, viszont semmit az 1985-ös felállástól, sajnos semmit a kétéves hungaro-oldszkúl break-időszakából (amivel a magyar rap alapjait teremtette meg) és szerencsére semmit a pénzkeresős "modern" para-fázisból. A második CD a kilencvenes évek rock'n'roll musical termésének legjavát összegzi és mindennél többet mond, hogy semmivel sem gyengébbek az új felvételek, mint a klasszikussá nemesült gyöngyszemek (vagy örökzöldek). Hiába na, Fenyő nagyon érzi a műfajt, még mindig piszok megnyerő a hangja, és még mindig egy álmodozó gyermek, de legalább vállalja is, és ez emeli a hazai könnyűzene többi infantilis nagysága fölé. Az azért minden összefüggésben jelent valamit, hogy széles e hazában nincsen igazi lakodalom a Csókkirály nélkül.

8/10

Dömötör Endre

2002.08.06