A történetet ismerjük: a Blind Myself hatalmas elszántsággal vágott neki az útnak, és amint a legújabb lemez is példázza, a New York-i mindennapok még elszántabbakká tette őket. Van, aki nem bírta és leszakadt, de jött egy vadiúj dobos Gerry White személyében, aki New York-i zenészberkekben ismert és elismert muzsikus, és Blind a teljes szétesés helyett még jobban összekovácsolódott. E pillanatot rögzíti a zenekar harmadik lemeze, mely idén májusi hazatérésük után a dunakeszi HSB stúdióban "három hétig tartó egy szuszra" lett felvéve. A
Product Of Our Imagination tökéletesen példázza, hogy miért lehet szeretni a Blind Myselfet: egy olyan teljes értékű album, amely semmilyen trendbe nem illeszkedik, organikusan fejlődik a saját elvárásai szerint. Az idei lemez előképeit fellelhetjük már az 1998-ben megjelent hatszámos
Horrified By The Sun anyagon is, ám két lemezzel később a zenekar már teljesen másról mesél, és rafináltan szövi a történetet - támpontként az újságíró persze megadhat pár paramétert a kezdőknek, melyek közül a Neurosis drámaisága (lásd:
A Sun That Never Sets), az extrém HC sűrűsége lehet kiindulópont, de szolgálhatna más pontokkal is, ám tulajdonképpen hülyeség. A
Product... egész "egyszerűen" öt fiatalember közösen megélt élettörténete, ez nem buli, ezek nem számok, hiába van címük, hiába van közöttük kedvenc feedbackem (
New York City), hiába van kedvenc számom (
Lava), hiába bukkan fel egy-két "rockos", illetve "atmoszférikus" díszítőmotívum, mindezek nem számítanak. Egy dolog számít: a Blind Myself kétségkívül legszuggesztívabb és legvibrálóbb lemezét készítette el, amellyel a kitárulkozás olyan mélységét érte el, amely minden tiszteletet megérdemel. Ők odamentek, és már tudják, amit itthon mi még nem: nem Amerika, hanem a hitelesség a rock and roll-mennyország.
9/10
