Paul Oakenfoldnak, akárcsak Roger Sancheznek (lásd: First Contact) két évtizedre volt szüksége, hogy előálljon egy saját szerzői albummal. Az 1963-as születésű Paul Oakenfold 16 éves korában kezdte a DJ-zni, a nyolcvanas években úttörő szerepet vállalt a house népszerűsítésében és az Ibiza-kultusz felfuttatásában, majd Steve Osborne haverja társaságában sztárproducer lett (többek között a Happy Mondays korszakos Pills 'N' Thrills 'N' Bellyaches albumánál), megalapította az egyik legsikeresebb tánczenei kiadót, a Perfectót, és mindenkinek készített remixeket, aki számít, tavaly pedig már Hollywood is rendelt tőle egy komplett filmzenét (Swordfish). A sok mixlemez után ugyancsak itt volt már az idő egy saját albumra, és Oakenfold nem fogta vissza magát a sztárvendégek kiválasztásakor, más kérdés, hogy nagyon igényesen választott (az egyetlen kivétel Shitfty, a Crazy Town rappere, aki a Starry Eyed Surprise című aktuális kislemezdalban bohóckodik). Asher D, a brit So Solid Crew garage-kollektíva egyik tagja MC-zik a Ready Steady Go című nyitódalban, a dance-produkciókkal egy ideje már kacérkodó Jane's Addiction-vezér Perry Farrell (lásd: Song Yet To Be Sung) jót nyafog a Time Of Your Life-ban, a gonzo újságírás atyja, a legendás Hunter S. Thompson (lásd: Félelem és reszketés Las Vegasban) arról beszél, hogy Nixon szelleme ma is köztünk él (Nixon's Spirit), a Love In The Time Of Science albummal 1999-ben feltűnt izlandi Emilíana Torrininak (akit legjobban a "Björk mínusz a hiszti" definícióval jellemezhetünk) jut a legszebb dal, a hozzá illően triphopos Hold Your Hand, az Ice Cube-bal közös Get Em Up című számot már a Blade II filmzenelemezről ismerhetjük (bár ott szerplő rockosabb verziónak még Right Here, Right Now volt a címe), a Grant Lee Buffalo együttes vezére, Grant Lee Phillips finom hangjával dance környezetben is jól érvényesül (Motion), a záró The Harder They Come-ban pedig Nelly Furtado (lásd: Whoa, Nelly!) fájdalmas éneke mögé Tricky (lásd: Blowback) motyog sötéten, és szerez újabb női trófeát már amúgy is impresszív duettpartner-listájára (Martina, Alison Goldfrapp, Neneh Cherry, Björk, Alison Moyet, Cath Coffey, P J Harvey, Cindy Lauper, Ambersunshower, Alanis Morissette).A zeneanyag, melyet Oakenfold - ahogy az a szupersztár DJ-k szerzői lemezein gyakori - egy segéderővel, Andy Gray programozó-hangmérnök-producerrel közösen készített (de melybe azért a régi cimbora, Steve Osborne is be-besegített), néhol megőriz progresszív house és trance elemeket, de hiphopból, brekbeatekből és gitárokból is bőven építkezik, és a végeredmény egy korszerű, eklektikus poplemez. Nem úttörő, nem formabontó, nem zseniális, de végig megbízható, igényes munka.

8/10