
Mit is mondhatnánk? A szomorú zongorával indított
Stop Crying Your Heart Out tipikus méltóságteljes Oasis-ballada, Noel Gallagher akkor is tud ilyet írni, ha álmából felkeltik. Jól meg van írva? Jól. Jól meg van hangszerelve? Jól. Liam Gallagher jól énekel? Jól. Lehet jól együtt énekelni a stadionban? Lehet. Van olyan jó, mint a
Live Forever, a
Slide Away vagy a
Wonderwall? Nincs (a
Sunday Morning Callnál viszont sokkal jobb).A maxira felkerült egy Andy Bell-szerzemény is, ami azért érdekes, mert Andyt az albumon kissé mostohán kezelték. Tudni kell, hogy az 1999 végén érkezett két új tag, Gem Archer gitáros és a basszusgitárosi posztra felvett Andy Bell mindketten dalszerző-szólógitáros-énekesek voltak korábbi zenekaraikban, az előbbi a retro-rockos Heavy Stereóban, az utóbbi a neo-pszichedelikus Ride-ban, majd később az Oasist koppintó Hurricane #1-ban (ahová Andy egy Liamhoz hasonló hangú és kinézetű énekest is felvett). Na most az új Oasis-albumra Archertől felkerült egy jó kis dal (
Hung In A Bad Place), míg Bell végül csak egy nyúlfarknyi instrumentális darabbal (
A Quick Peep) szerepelt jelképesen. Az album szerzői jogdíjaiból tehát részesül, de elég megalázó lehet neki, hogy nem kapott helyet egy igazi dallal. Itt a maxin most hallhatunk tőle egy Oasis számára írt szerzeményt Liam énekével (
Thank You For The Good Times), de az bizony középszerű munka, és ha ez volt a legjobb felkínált dala, hát érthető, Noelék miért bántak vele ilyen mostohán az album összeállításakor. A maxira - ahogy ezt megszokhattuk - egy Noel Gallagher által írt és énekelt dal is került (
Shout It Out Loud), egy Paul Weller-es és Neil Young-os áthallású szám, de az sem tartozik az emlékezetesebb darabok közé.
7/10