Miután 1983-ban feloszlott a hetvenes évek egyik legnagyobb hatású art-pop zenekara, a Roxy Music, az énekes és fő szerző, Bryan Ferry - akkor már tíz éve párhuzamosan futó - szólókarrierjére koncentrált, és két kiváló albumot készített (Boys And Girls - 1985, Bete Noir - 1987). Az azóta eltelt másfél évtizedet azonban feldolgozáslemezekkel (Taxi - 1993, As Time Goes By - 1999) és válogatásokkal bekkelte ki (lásd: Slave To Love), saját dalokat tartalmazó albumot mindössze egyet készített (Mamouna - 1994), de az sem sikerült túl jól. Ezért is akkora szó, hogy most elkészült ez az új szólólemez, főleg hogy ezúttal egy igazán nívós albumról van szó. A dalok fele feldolgozás: két Bob Dylan-szerzemény (a nyitó It's All Over Now Baby Blue és a zongorás-szájharmonikás Dont Think Twice, It's Alright), két régi blues (Goin' Down, Goodnight Irene) és egy Drifters-klasszikus (One Way Love). Továbbá - kapaszkodjunk! - egy Oroszlánszívű Richárd által írt ófrancia költemény korhű megszólaltatása egy szoprán énekesnő által fél percben, ami egy saját szerzemény, az A Fool For Love intrójaként funkcionál. A bányászcsaládban született, ám pop-arisztokratává lett Ferrytől az efféle extravagancia nem meglepetés, mint ahogy az sem, hogy milyen elegánsak hangszerelési megoldásai és előadásmódja. A saját számok egyaránt eszünkbe juttathatják a Roxy Music korai (San Simeon) és kései korszakát (Goddess Of Love, Hiroshima...). Ez utóbbi számban a Radiohead gitárkínzója, Jonny Greenwood gerjeszt, míg a Roxy-dobos Paul Thompson és a Ferry-lemezeken gyakran felbukkanó gitáros Chris Spedding mellett többször feltűnik a hajdani Roxy-ellenlábas, a már a Mamouna idején is visszaédesgetett Brian Eno is (billentyűk, gitár, vokál), aki a I Thought című záródalt az énekessel közösen írta.

8/10