Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Sonic Youth: Murray Street
|
olvasói:
(0)
(Geffen / Universal)

A noise-rock veterán Sonic Youth együttes Alsó-Manhattan történetét bemutató lemeztrilógiája, mely a NYC Ghosts And Flowers albummal indult 2000-ben, most második fejezetéhez érkezett. A Murray Street is kompromisszummentes, de kevésbé frusztráló elődjénél.


A bő két évtizede létező Sonic Youth már túl van egy briliáns trilógián, megalkotta a pop struktúrákba bújtatott, disszonáns, feedback-gitárzajjal operáló noise-rock alaplemezeit (EVOL - 1986, Sister - 1987, Daydream Nation - 1988). Aztán lerövidítette dalait és valódi poporientált albumokon bizonyította zsenialitását (Goo -1990, Dirty -1992), ennek az iránynak azonban nem lett folytatása, a zenekar visszahúzódott az elefántcsonttoronyba, és ezzel együtt hullámvölgybe került: az 1998-as A Thousand Leaves kivételével csak felemás, vagy még rosszabb lemezeket készített az elmúlt tíz évben. Ráadásul az 1997 óta saját kiadójuknál (SYR) elindított, vadul experimentális EP-sorozat, mely mára már a hatodik lemeznél tart (legutóbbi idén áprilisban jelent meg), szintén nehezen befogadható posztrock kísérletezés. A SYR 3 EP idején zenészként és producerként csatlakozó chichagói experimentalista, Jim O'Rourke (háta mögött két kitűnő poplemezzel, az 1999-es Eurekával és a 2001-es Insignificane-nel) mára teljes értékű tagja lett a Sonic Youth-nak, melyet többször megkörnyékezett a balsors az utóbbi időben. 1999 nyarán kamionostul ellopták teljes felszerelésüket, 2001. szeptember 11-e után pedig egy időre félbe kellett hagyniuk az új lemez felvételeit, stúdiójuk ugyanis a World Trade Center közelében állt.O'Rourke hatása a NYC Ghosts And Flowers idején kísérletezésre sarkallta a kibukott hangulatban lévő zenekart, most azonban Thurston Moore és társai visszatértek a labirintusra emlékeztető matematikai struktúrákhoz, önreflektív hangulatban vannak (a 11 perces Karen Revisited például a néhai Karen Carpenter előtt tisztelgő 1990-es Tunic továbbfejlesztett változata), és a hosszabb (8, 9, 11 perces) tételekben is megcsillan valami a csúcskorszakból. A lemezt nyitó Empty Page visszafogottsága jellemzi a két következő felvételt, a Plastic Sun két perce a Dirtyt idézi, de nem lesz belőle sláger, a Radical Adults szaxofonimprovizációba torkolló pszichedélia - a záró Sympathy For The Strawberry fárasztó önismétlése viszont lerontja az összképet.

7/10
Dömötör Endre
2002.06.14
|

Linkek

Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 24., csütörtök

Eszter, Eliza
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.