A dal elején néhány taktus erejéig Eminem saját lemezcégének, a Shady Recordsnak egyik legújabb felfedezettjét, a már a D12-albumon is feltűnt Obie Trice-t hallhatjuk (reklám!), majd Eminem énekli Malcolm MacLaren Buffalo Gals című két évtizeddel ezelőtti hiphopslágerének refrénjét, csak nála a csajok nem Buffalóból, hanem a lakókocsiparkból jöttek, az a tipikus white trash környezet. Aztán jön egy újabb refrénféle ("találd ki, ki van itt megint / Shady visszatért, add tovább") egyre mélyülő hangon, majd Eminem nanázva utánozni kezdi a fülbemászó basszusmenetet... Aztán egy kiállás, gyufasercenés zaja és a 45. másodpercnél végre tényleg elkezdődik a szám: "Teremtettem egy szörnyeteget / Marshallt már senki sem akarja látni / Shadyt akarják... / nos, ha Shadyt akarjátok / hát megkapjátok". Marshall Mathers (= M+M = Eminem) ismét kedvenc szerepjáték-karikatúrafigurája, Slim Shady bőrébe bújik, a geci kis anarchista mókamesterébe, aki még akkor is rázza az asztalt, mikor operálják. "Megpróbáltak elhallgattatni az MTV-n / de olyan üres nélkülem" - és így jutunk el a dal címéig. "Úgy látszik, ez a hivatásom / rajta, mindenki, gyertek utánam / kell egy kis botrány / mert olyan üres ez a világ nélkülem" - énekli hősünk a refrénben, és felrémlik előttünk a kép, amint Marshall vidáman masíroz a pattogós ütemre, és kezében a - hmm, izé - marsallbottal vezényel az őt követő rajongók hadának.A dalban Eminem egyébként szót ejt az őt ért támadásokról is, például pereskedő édesanyjáról ("Fuck you, Debbie!"), Dick Cheney amerikai alelnök feleségéről (aki "az ifjúságra káros" dalszövegei miatt támadta), az 'NSync-tag Chris Kirkpatrickről ("seggbe rúglak, jobban mint azokat Limp Bizkit-korcsokat") és Mobyról ("te 36 éves kopasz buzi, szopjál le / nem tudsz rólam semmit, túl öreg vagy / hagyd abba, vége, senki sem hallgat technót"). A végső tanulságként pedig Eminem maga is kimondja, amit már szinte minden tisztán látó újságíró megmondott róla: Elvis Presley óta ő a legfontosabb popkulturális figura, aki a fekete zenei kultúra elemeiből univerzális horderejű popprodukciót transzformál a lehető legnagyobb fehér közönségnek (az eddig 17 millió példány fölött fogyó The Marshall Mathers LP már nincs messze attól, hogy elhappolja a "minden idők legtöbb példányban elkelt raplemeze" címet a Fugees-féle The Score-tól), és bizony ez most, fél évszázaddal Presley után sem jár botrány nélkül.A dal, melynek producere maga Eminem volt (Dr. Dre csak a keverésbe szállt be), pont olyan, mintha a két évvel ezelőtti The Real Slim Shady és a D12-féle Purple Pills keveréke lenne, amit egy oktávozó diszkóbasszus tesz még ellenállhatatlanabbá. A 4 perc 50 másodperces eredeti albumverzióból készült egy fél perccel rövidebbre vágott "clean version" is, melyben néhány zamatosabb szót kiszüneteltek, néhány sort pedig megváltoztattak: a "bum on your lips, fuck that, cum on your lips and some on your tits" ("segg a szádon, bazmeg, geci a szádon meg egy kicsi a csöcsödön") sor helyett például "jump back jiggle a hip and wiggle a bit" ("ugorj hátra, rázd a csípőd, izegj-mozogj") szerepel. Az a capella verzió szintén tanulságos, még jobban megfigyelhető izgága hősünk briliáns raptechnikája ("I'm interesting / the best thing / since wrestling / infesting / in your kids ears and nesting / testing / Attention Please"). Halló, halló figyelem, újra itt van Eminem!

(A maxiból létezik egy olyan változat is, ahol bónuszként a The Way I Am Danny Lohner-féle rockremixe szerepel, melyben Marilyn Manson a közreműködő.)

10/10