Nyolcan, mint a gonoszok... Pedig közülük csak egy a gyilkos. De ki? Ki tette el láb alól a ház urát a karácsonyi készülődés közepette? Gaby (Catherine Deneuve), a pompázatosan hiú, zsugori és mindenkire féltékeny feleség? Gaby húga (Isabelle Huppert), a titokban szerelmes regényeket olvasó, megkeseredett vénlány?

Pierrette, az áldozat húga (Fanny Ardant), az egykori táncosnő, aki ma is szívesen megosztja bárkivel bájait? Louise (Emmanuelle Béart), a magabiztos, érzéki és csábító szobalány? Mamy (Danielle Darrieux), a feleség zaklatott édesanyja, aki pár korty portóiért szinte bármit beáldozna? Suzon (Virginie Ledoyen), a férfi idősebbik leánya, aki ugyan a gyilkosság reggelén érkezik meg Londonból, ám hamar gyanúba kerül ő is? Netán Catherine (Ludivine Sagnier), az ifjabbik leány, akit mindenki gyereknek tart, ő azonban meg akarja mutatni önállóságát? Vagy a szakács-szolgálónő, Madame Chanel (Firmine Richard), aki végtelenül készséges a ház összes lakójához, ám amikor fura dolgok derülnek ki róla, ő is kibeszél egy csomó titkot...Nyolc nő, mindenki gyanúba keveri magát, mindenkinek van lehetséges indítéka, ám mindenki mást tart bűnösnek. Szokásos krimiséma ez, François Ozon mégis szellemesen csavarint néhányat a történeten. Legnagyobb trükkje azonban az a -
Vízcseppek a forró kövön című filmjéből ismerős - morbid és ironikus stílus, amellyel a végtelenül komoly és teátrális modorban elinduló sztorit kíméletlen szatírába és paródiába fordítja. A fergeteges színészi összjáték mellett ennek legjobb eszközei a cselekménybe ágyazott dalbetétek, amelyek nemcsak remek magánszámok, hanem a történetet idézőjelek közé helyező groteszk poénok is egyben.