Hogy életünk legboldogabbnak tűnő napjára rémálomszerű folytatás következik, az a dramaturgia örök és szent törvényei közé tartozik. Amikor tehát egy film nyitójelenetében napfényben és hírnévben fürdőző hőssel ismerkedünk meg, szinte bizonyosak lehetünk benne, hogy a sikersztori borús véget ér.

incs ez másképp Sára Júlia első játékfilmjében sem. A negyvenes éveiben járó írónak, Péter Simonnak (Máté Gábor) megjelenik az első kötete: hősünk a mennyekben jár - ám nemsokára a földön landol. Feleségével együtt vidéki kiruccanásra indulnak, az autójuk azonban nem sokáig bírja, és a párocska egyszer csak ott találja magát a semmi kellős közepén, egy hatalmas, zöld erdőben. Nem sokáig maradnak egyedül, pár órán belül megismerkednek a környék fura lakóival. Merthogy nem szokványos társaság lakja ezt a sajátos mikroklímájú vidéket, annyi szent. Egy jótevőjük (Scherer Péter) először az autót javítaná meg, majd kéretlenül a nyomukba szegődik, és egyre agresszívebb modorban kalauzolja hőseinket - akikhez időközben a férfi szeretője is csatlakozik. Váratlan és meglepő találkozásokban ezután sincs hiány: egy magát rendőrnek feltűntető fiatalember (Hujber Ferenc) és egy határozott modorú asszonyság (Molnár Piroska) bűnesetek után nyomoz, legfőképp egy gyanús körülmények között fel- és eltűnt kínait keresnek. A békésnek és nyugodtnak induló nap pillanatokon belül lázálomszerű kalandok sorozatába fordul, hősünk élete fejtetőre áll, és a sikeres író egyszer csak egy masszív, szovjet hűtőszekrényhez láncolva találja magát - és lassanként a sör is felmelegszik...Sára Júlia filmje abszurd vígjáték olykor melankolikus, olykor majdhogynem horrorisztikus fordulatokkal; csípős példázat arról, hogy adott esetben a mégoly magabiztosan leplezett hazugságok és hamis életek is kicsorbulhatnak egy-két szürreális, véletlen találkozás eredményeképp...