
Végre megint egy Oasis-dal, amelyik feljut az angol listák élére! A zenekarnak és olvadásnak indult rajongótáborának már régóta szüksége volt egy ilyen számra, egy egyszerű és hangos, gerjedős rockdalra (az utolsó két kislemezre másolt Oasis-szám, a nehézkes
Who Feels Love és a Noel által énekelt
Sunday Morning Call kifejezetten rossz választás volt, találhattak volna jobb számokat is
Standing On The Shoulder Of Giants albumról). A
The Hindu Times ugyan már nincs azon a szinten, mint a Gallagher fivérek zseniális korai slágerei (sőt egy híres rajongójuk, George Michael találóan úgy fogalmazott, hogy "öt évvel ezelőtt még B-oldalra sem került volna fel"), de legalább egy stramm szám. A drogos utalásokban nem szűkölködő dalszöveg erőt és legyőzhetetlenséget sugároz ("
feltápászkodom, amikor ki vagyok ütve / nem tudok úszni, de a lelkem ne fullad meg"), akárcsak Liam Gallagher markáns énekhangja és az egzotikus beütésű gitárriff. Más kérdés, hogy ez utóbbi egy másik zenekart idéz, de nagyon. Most nem a Beatlest (na jó, természetesen azt is, Lennonék indiai tripjét), hanem egy olyan együttest, amely épp az Oasis nyomdokain futott be és az utóbbi egy-másfél évben mintha némiképp át is vette volna Gallagherék helyét a britek szívében. A walesi Stereophonicsról van szó (lásd: londoni
koncertbeszámolónkat), melynek 1997-es
Word Gets Around című bemutatkozó albumán volt egy dal, a
Same Size Feet, ami pont ugyanarra a riffre épült, mint most ez az új Oasis-dal.A maxi bónuszai, ahogy ezt az utóbbi időkben megszokhattuk, Noel Gallagher által énekelt számok (az Oasis a bónuszdalok tekintetében sincs már azon a szinten, mint 1994-'96 táján). A
Just Getting Older a
Sunday Morning Call hangulatában íródott és témájában is hasonló, a harmincas évei közepén járó Noel számvetése önmagával ("
9 óra / kezdek fáradni / elegem van a lemezeimből / és a ruhákból, amiket ma vettem / kiborultam? / vagy csak öregszem?"), míg a zongorás
Idler's Dream egy szerelmes ábránd dala.
7/10