Az új magyar film mintha hanyagolná a rendszerváltozás által felszínre vetett problémák dokumentálását. A most mozikba kerülő Kvartett azzal a szándékkal készült, hogy javítson az eddigi mérlegen.

Vecsernyés János rendező Spiró György színművéből forgatta négyszereplős kamaradrámáját, mely a kilencvenes évek Magyarországának sajátosan értelmezett rajzát kínálja. Egy nap beállít egy ismeretlen a szűkös panelben éldegélő nyugdíjas házaspárhoz. Különös elhatározással érkezett, egyenesen Amerikából: le szeretné róni tartozását a családfőnek, aki 1957 januárjában megmentette az életét azzal, hogy figyelmeztette készülő letartóztatására. Az idegen az Államokban mérnökként szerzett magának kisebb vagyont, de nincs senki, akivel megoszthatná azt. A családfő azonban nem vevő az ajánlatra, és csak az új rendszer romlottságáról, illetve a hamarosan ismét eljövendő világforradalomról monologizál, a jövevény által számára felkínált négymilliós meglepetésautó éppúgy hidegen hagyja, mint a másfélmilliós bankszámla. A család egy szem lánya - hiába, ő már az új idők gyermeke - ugyan kapva kap az ajánlaton, ám hiába fogadná el a felajánlott javakat, túlzott rámenőssége miatt hoppon marad.A film puritán formája szikár cselekményére rímel: a képek igen egyszerűek, a kevés szóval és gyakori ismétlésekkel élő dialógusok szaggatottak, a színészi játék a legelemibb gesztusokra redukált. A
Kvartett néhol szatirikus hangütésű, néhol drámai töltésű darab, nehéz eldönteni, hogy pontosan mi is a műfaja. Csak egy biztos: a mozdulatlanságba fagyott kilencvenes évekről benne megfestett kép csöppet sem hízelgő.