A Heaven Street Sevennek a Budapest Dolls albumon (1998) szereplő első próbálkozások után a Cukor album idejére már sikerült teljesen átállnia a magyar szövegekre (elég ügyesen, tegyük hozzá), és ezzel elhárult a legfőbb akadály a zenekar magyarországi befutása elől. Addigra az ötödik tagnak felvett billentyűs is beilleszkedett az együttesbe, és hangzásuk modernizálása (effektezés, groove-ok stb.) terén is nagy lépést tettek előre azzal, hogy állandó producerük, a német Bernhard Hahn mellé bevonták a Neo duót is. Az eredmény nem maradt el: a Hol van az a krézi srác?, a Sajnálom vagy a Mozdulj című dalok révén jelentősen kiszélesítették rajongótáborukat. Most tehát már egy sikert megízlelt, a nyerő szisztémáról megbizonyosodott zenekarral van dolgunk, mely ezúttal már csak finomít az arányokon.Sokakat bizonyára meglep, hogy a finomítás visszafelé ment végbe: a Neo-vonalból vettek vissza egy kicsit, és a lemez egy fokkal rockosabb lett elődjénél. A Heaven Street Seven végül is alapjában véve rockzenekar, és ha úgy vesszük, ez a kis visszalépés egységesebb lemezt eredményezett, talán csak a Dél-Amerika című vicces kuplé lóg ki egy kissé az összképből (ahogy a négy évvel ezelőtti albumról a Ne nézzen úgy rám feldolgozása).Az anyag persze elég sok színt felvonultat a nyitó Jól van octaver effekttel vinnyogtatott gitárjától, a Veled is megtörténhet laza mediterrán verzéin, a lemez csúcspontját jelentő Ez a fiú (némiképp a Church együttesre emlékeztető) eleganciáján, a Blur rockos vonalát idéző Ha ez a rock and roll álkoncertjén, a Tükör a tükörben dob nélküli hangszerelésén, A mélység titka robotikus, újhullámos zakatolásán, a kicsattanóan vidám Ezután és a melankolikus Éjszaka szaxofonbetétjein át a lemezt záró hatperces Gyűljünk össze bukolikus, elszállós hangulatáig. A frontember Szűcs Krisztián a dalszövegeit illetően a szokásosnál talán enigmatikusabb egy kissé, de végül mindenhol kibogozható nála valami történet, legyen szó a popzene helyzetéről, a szerelem tragikus és komikus vonzatairól, az apokalipszisről vagy a természet hatalmáról. Talán csak az énekstílusában jelentkezik néha némi bizonytalanság, főleg az érzelmesebb dalokban, mintha nem lenne biztos, mennyire gondolja komolyan, amit és ahogy énekel.Ezzel az új anyaggal (mely - hogy a lemezt átszövő filmes tematikánál maradjunk - kisebb szerepekben a Kispál és a Borz, a Quimby és a Hiperkarma kulcsfiguráit is felvonultatja) a Heaven Street Seven bebiztosította helyét a hazai gitárpopzenekarok között, a Kispál és Borz vezette mezőny élbolyában.

8/10