Igen, - a már az előző album után is a legreményteljesebb honi szövegírók közé sorolt - Szűcs Krisztián gitáros-énekes ezúttal az egész lemezt anyanyelvén jegyzi (két dalban a basszusgitáros Németh Róbert segédletével), és a matéria hozza a várt színvonalat: helyenként humoros, ironikus, máshol cseppnyi melankóliába hajló, rendesen megírt sorokat, amelyek jól egészítik ki a zenekar több helyütt egészen csillogóra sikeredett popdalait. Ami ez utóbbiakat illeti, a legutóbbi albuma óta Takács Zoltán személyében egy billentyűssel megerősödött Heaven Street Seven, úgy tűnik, ezúttal kiléphet az "ígéretes fiatal zenekar" néhol már szűknek tetsző skatulyájából, hiszen a Cukor négy-öt kiugróan sikerült, jó értelemben vett slágert vonultat fel, amelyek akár a hazai kereskedelmi rádiók (egyébiránt meglehetősen egyoldalú) kínálatába is becsempészhetik magukat. A várható közönségkedvencek között, a tempósabb, húzós darabok (Mozdulj, Sajnálom, Hol van az a krézi srác?) mellett megemlítendő az alapvetően líraibb hangvételű Elment a kedvem is, bár ez utóbbi egyúttal ékes példája annak a kissé zavaró jelenségnek is, hogy a zenekar néha mintha túl sok zenei és hangszerelésbeli ötletet próbálna megvalósítani egyazon négy perces dal keretein belül (ezen "túlvállalás" másik példája a lemezt záró Hirdetés című szám, amelyben - valószínűleg a HS7 felvételeinek megszokott gondozója, a német Bernhard Hahn mellett ezúttal társ-producerként bedolgozó Neo-tagok javaslatára - szitármotívumok és trombitabetétek egyaránt helyet kaptak, meglehetősen zavarossá téve a hangképet). Az album végső mérlege azonban ezzel együtt is meglehetősen pozitív.

8/10