Az 1958-as születésű Paul Weller a brit rock egyik legfontosabb figurája, kamaszként alakított triója, a mod korszak értékeit a punk/new wave hangvételéhez igazító Jam a hetvenes-nyolcvanas év fordulóján zsinórban nyerte a népszerűségi szavazásokat Nagy-Britanniában, és 1982-ben sikerei csúcsán oszlott fel, hogy Weller egy elegáns modern soul-dzsessz-pop zenekar, a Style Council élén folytassa pályáját. Ez azonban utólag csupán köztes periódusnak bizonyult: a szólópályájára térő, semmiből újrakezdő Weller az elmúlt évtizedben lépett legérettebb, legértékesebb periódusába, melyet olyan albumok fémjeleznek, mint a Wild Wood (1993), a Stanley Road (1995) vagy a Heavy Soul (1997). Afféle modern brit rhythm and bluest játszik, mellyel az Oasis ifjú közönségét ugyanúgy megnyerte, mint ahogy hetvenes évekbeli rajongóit is megtartotta vagy visszaszerezte. Kiváló koncertzenekara van (bizonyíték a bámulatos Live Wood koncertlemez 1994-ből), ezért is volt nagy merészség tőle, hogy három évtizednyi zenélés után belevágott élete első igazi szólóturnéjába, abban bízva, hogy dalai egy szál akusztikus (vagy néha elektromos) gitárral is megállják helyüket. Reményei maximálisan beváltak, amint erről ez a 18 dalt (köztük három Jam- és két Style Council-klasszikust) tartalmazó koncertalbum tanúskodik, mely címét a That's Entertainment című nagy Jam-sláger egyik sorából kapta. Aki azonban még nem ismeri a Weller-életművet, az ne ezzel a lemezzel kezdjen, hanem a fentebb említett albumokkal. Utánuk aztán már erre is szükség lesz.

8/10