Az 1998-ban alakult, s idén tavasztól kezdve hat főt (Kardos Péter - ének, gitár, Petrányi Nóra - ének, Csongrádi Gábor - gitár, vokál, Kardos Kata - szaxofon, Száva Tamás - basszusgitár, Kocsis Péter - dob) számláló zenekar 2000 őszén kezdte el rögzíteni saját stúdiójában eme tíz számot (és három remixet) tartalmazó album anyagát, ahogy a borítószöveg írja, "kényelmes tempóban". Ez a kényelem érződik is az anyagon, a dalokban nyoma sincs semmiféle stressznek, végig valamiféle kellemes érzés szűrődik át a "barázdákon". A Pál Utcai Fiúk, a Vidámpark és az egykori Pepsi Érzés dalainak hangulatát idéző album (no meg az együttes egész univerzuma) a hallhatóan nagy gonddal megírt szövegek körül forog, amelyeken azért többször is érződik a tagok fiatal kora, mind látásmódban, mind a mondanivaló megfogalmazásában, s néhol ez a kiforratlanság (a belőle fakadó szolid báj ellenére is) inkább hátrány, mint előny. A fiatalosság egyébként a zenére is rányomja bélyegét, a megszólalás sokszor nem elég karakteres, mintha a zenészek nem minden esetben tudták volna, hogyan hozzák felszínre a dalokban rejlő lehetőségeket. Különösen érvényes a fenti megállapítás a két leginkább "slágergyanús" darabra (Nyári sablon, Állva, ülve, ágyban, fűben), amelyek egy rutinosabb producer segédletével akár országos ismertséghez juttathatnák az egyébként szimpatikusnak tűnő, trendfüggetlen társaságot. De ne legyünk telhetetlenek: indulásnak azért sokan elfogadnák ezt az albumot.

6/10