Komolyan, már az Intro bevezető taktusainál kirántják a szőnyeget a gyanútlan hallgató lába alól. Mint később meglátjuk, indokolt a többes szám, de a sztori egy Balaton melletti kis faluból, Mernyéről származó 19 éves fiúval indul. Ifj. Fogarasi László egy William Gibson-regényalaktól kölcsönözte művésznevét, és a Doors-féle Riders On The Storm alapjain ringató(zó), otthon, számítógépen összerakott Pink Solidism című merényletével (melyet a Future Sound Of Budapest 2 válogatáson helyezett el) berobbantotta magát a hazai tánczenei köztudatba, sőt tényleg ő lett a jövő egyik hangja, mely ráadásul már a jelen. Néhány remix (például a Jazz+Az-remixlemezre), egy EP (Cinnamon Kisses), külföldi válogatásokon elszórt felvételek és Kamarás Iván esztrád-drum'n'bass lemezének megfelelő köntösbe helyezése után jelent meg a bő egyórás bemutatkozó Yonderboi-lemez, a Shallow And Profound.

Az akcióba társak is keveredtek, Zságer Balázs billentyűs és Kutzora Edina énekesnő a két főkolompos, de a lemezen még számos, élő hangszereket megszólaltató muzsikus működik közre, elősegítve, hogy a mély érzelmeket sugárzó és átadni is képes korong még lebilincselőbb legyen. Igazi hallgatós, lounge muzsika született a főként downtempo és easy listening házasságából, de azért még jóval több ízzel is rendelkezik: krimidzsessz, tripfunk, chillout, miegymás. Vagy ha ez jobban segít: tempós hajszák, múlton ábrándozó romantika, a vége felé enyhe melankólia és valami megfoghatatlan, felemelő optimizmus, mely a záró pár másodpercben megidézett Ház a sziklák alatt című Makk Károly-film párbeszédrészletéből is sugárzik. Kár, hogy ezt külföldön - ahol a lemez szép sikert aratott - nem értik.

9/10