Félresértés ne essék, az 1986 decemberében alakult No Doubt szimpatikus zenekar volt mindig, Gwen Stafani pedig karakteres frontleány, de dalszerzésben sosem voltak kiemelkedőek, és ezáltal albumaik sem voltak túl jók. Ez alól az áttörést meghozó, tizenvalahány millióban eladott 1995-ös Tragic Kingdom sem volt kivétel, folytatása, a 2000-es Return Of Saturn pedig kifejezett melléfogás volt.

Nagy meglepetésre alig másfél évvel később máris itt egy új album, tele szerelmes dalokkal, a korábbi gitáros, rockos alapállás nélkül, erős jamaikai dancehall, rock steady és reggae beütéssel, sok programozott alappal és sok szintetizátorral. És olyan producerekkel, mint legendás Sly & Robbie reggae-duó, Nellee Hooper (Soul II Soul, Björk, Massive Attack), William Orbit (Madonna, All Saints), az egykori Cars-vezér Ric Ocasek (Weezer, Bran Van 3000), sőt egy dalban társszerző a Neptunes duó is (Kelis, N.E.R.D.), de közreműködnek raggaénekesek és -énekesnők is. És a 12. számban, a Waiting Roomban szerzőként, zenészként, vokalistaként és producerként egyaránt besegít egy művész, akit hívjunk csak nyugodtan Prince-nek (így hálálja meg, hogy a zenekar közreműködött 1999-es albumán). És csodák csodája, Gwen egyedien affektáló hangja, melyet az utóbbi időben annyian kértek kölcsön (Sublime, Brian Setzer, Prince, Fishbone, Moby, Eve), hirtelen saját zenekaránál is megkapja az ideális körítést - és a szokásosnál jobb dalokat.

Tizenöt év után a No Doubt hirtelen beérett? Vagy csak megtalálta azt a hangzást, ami a legjobban leplezi korlátait? Így vagy úgy, a végeredmény egy élvezetes lemez.

7/10