Fellépők

Kedvenc helyek

Paul McCartney: Driving Rain
|
olvasói:
(0)
(MPL/EMI)

George Harrison még éppen megérhette egykori zenésztársa, Paul McCartney első XXI. századi lemezének megjelenését.


McCartney nemcsak zenésztársát veszítette el, de legutóbbi sorlemeze, az 1997-es Flaming Pie óta elhunyt felesége, Linda McCartney is. Paul mégsem roskadt magába, először is egy virgonc rock'n'roll feldolgozáslemezt adott ki 1999-ben (Run Devil Run), készített egy kísérleti kollázsalbumot (Liverpool Sound Collage) a walesi Super Furry Animals tagjaival, majd vicces módon (zelleren!) működött közre az ő Rings Around The World albumukon, újra megnősült, kibocsátotta a hetvenes évekbeli Wings-korszakot összefoglaló retrospektív dupla CD-t (Wingspan), majd megújult erővel elkészítette szólókarrierje egyik legegységesebb anyagát Driving Rain címmel.

Bár az olyan kimagasló sláger nincs rajta, mint a '93-as Hope Of Deliverance, vagy a '97-es Young Boy, de az ezeket is tartalmazó Off The Ground és Flaming Pie albumoknál sokkal vagányabb és összeszedettebb, kevesebb az üres pillanat, mint az előbbin, és fiatalosabb az utóbbinál, ráadásul úgy korhű, hogy semmi felesleges modernkedést nem vet be. A színesítő elemek sem akrobatamutatványok, mindössze a megfelelő helyen elszórt zongorás, fúvós és vonós körítés, pont annyi, hogy nem lesz sem magamutogató, sem unalmas az album. Nehéz kiemelni bármit is, bár a Riding Into Jaipur keleties hatásai szólhatnának Harrisonnak is, a záró 10 perces Rinse The Raindrops pedig egészen váratlanul elszállós.

A meleg szobák és a téli semmittevések remek kiegészítője.

7/10
Dömötör Endre
2001.12.05
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. február 12., vasárnap

Lívia, Lídia
Tagok: túl az 1 millión