A Sparklehorse-ra 1995-ben figyelt fel a világ, akkor jelent meg a
Vivadixiesubmarinetransmissionplot című remek lo-fi anyag, ám a folytatásban egy baleset évekre leállította Linkoust, így '98-ra a sokáig tolószékhez kötött zenész egy életet ünneplő, immár hi-fi-esztétika felé forduló albummal tért vissza (
Good Morning Spider). Az újabb hároméves szünet arra volt elég, hogy a kábítószerekről is leszokjon, így ezúttal már egy
tiszta életet ünneplő lemez kerülhet a lejátszóinkba (már ha megrendeljük vagy megvesszük külföldön, itthon ugyanis nem került bolti forgalomba). Az eddigi melankóliát felváltotta a nyugalom, érkezett egy csúcsproducer Dave Friedmann személyében (Mercury Rev, The Flaming Lips, Delgados, Mogwai), továbbá neves vendégvokalisták, mint PJ Harvey (
Piano Fire, Eyepennies), Tom Waits (
Dog Door) vagy Nina Persson (
Apple Bed, Little Fat Baby), aki már az
A Camp albumot Linkous produceri segédletével készítette. Végre minimális effektezéssel élvezhetjük Linkous hangját a gyönyörű, valódi mélységgel rendelkező dalokban, orgonákkal, wurlitzerrel, furulyával, jól elhelyezett vonósokkal és a már megszokott 'sérült' hangokkal: recsegésekkel, szalagnyúzással, bugyborékolással, puttyogással. A
Comfort Me ócska dobgéppel indul, aztán slide-gitár adja meg az alaphangulatot, visszhangos dob (na ez Friedmann zsenije) lép be, orgona repked, megkettőzött ének, "ááá" vokálok, nagyívű vonósok - és ez csak egy dal a 13 közül.
Érdemes vele bíbelődni.
9/10
