
Képtelenség elvonatkoztatni attól, hogy a
God Hates Us All szeptember 11-én jelent meg Amerikában: "morbid szimfónia", hogy magát a Slayert idézzük a
God Send Death című számból. A Slayer profetikus látomásokkal teli véres bibliája azonban nem csak ettől a véletlen egybeeséstől emlékezetes. Elképesztő, hogy ennyi évvel 1984-es debütáló lemezük után még mindig olyan csapást képesek mérni ránk, hallgatókra, hogy nem jutnak eszünkbe az
önismétlés és
önparódia szavak, mert Kerry Kingék valami borzasztó mélységből bugyogtatják fel indulatainkat és kétségeinket. A Slayer és zenéje sámáni, minden hangnak, hangsúlynak, szónak megvan a helye - az emberiség érdekében elkövetett sátánista mágia. Ha ebből nem tanulunk headbangelve, akkor megérdemeljük, hogy a
God Hates Us Allból vonjon le az emberiségre vonatkozó következtetéseket az a kis zöld ufó, aki majd rátalál a lemezre egy kihalt, erősen radioaktív kék bolygón. Nagy szavakat használok? Ja, ez a metál - én is csak a Slayertől hiszem el.
8/10
www.slayer.net
www.americanrecordings.com