EST.hu : Zene : Friss zene : Stone Gossard: Bayleaf

Szólj hozzá!

Stone Gossard: Bayleaf

olvasói:

10/10 (1)

Nagyítás

(Epic/Sony)

A Green Riverben kezdte, a Mother Love Bone-ban folytatta karrierjét, az énekes halála után Temple Of The Dog néven készített többekkel emléklemezt, majd nagyrészt ezen társakkal létrehozta a Pearl Jamet, és később lett egy hobbizenekara is Brad néven. A nyughatatlan Stone Gossard gitárosról van szó, aki most, hogy az anyazenekar pihen, ízléses szólóalbumot adott ki.

Funkos mellékzenekarával, a Braddel turnézott Gossard 1997-ben, amikor megírta első dalát erre a lemezre a metaforikus Babérlevél címmel (az album címe is ez lett), tehát sokáig készült az anyag, viszont nem várt módon rendkívül élvezetes lett. Bár a Pearl Jam az utóbbi két stúdiólemezével (Yield, Binaural) korunk kvintesszenciális rockzenekarává érett, fő gitárosuk könnyedén vitt új ízeket saját produkciójába. Az alapvető Neil Young-i hangulat itt is megmarad (na persze, mint a Pearl Jam többi tagjának, neki is meghatározó élmény volt a mesterrel rögzíteni a Mirrorball című '95-ös lemezt), viszont kapunk egy egyedi ízű főzetet mellé bluesból, soulból és pszichedéliából. Túl azon, hogy a 35 éves Gossard is megszólaltat mindenféle alaphangszer, és túl azon, hogy a 39 perc felében egy trió szolgáltatja a dob-basszus-billentyű alapkíséretet, két fő segítő működött közre a korongon. Egyikük (Pete Droge) minden dalban zenél, plusz a hangzásért is felel, másikuk (Ty Wilman) pedig három számot egymaga énekel, ami különös dolog valaki más szólólemezén, főként, hogy az egyik felvétel, az Unhand M,e az első kislemez is egyben. Személyes kedvenceim: a Fend It Off című beatleses zárószám, mely a szerelem érvényesülését elemzi az anyagi(as) világban, továbbá a két Hammond orgonát lebegtető dal, a soulos Every Family balladája és az Anchors pszichedéliája.

Ez szép volt, jöhet a következő Pearl Jam-lemez.

8/10

Dömötör Endre

2001.10.30