A "ha már sztár, legyen Nova" alapon nevet választó énekesnő eleinte - filmes tanulmányi idején - vizsgafilmjeihez kezdett instrumentális kísérőzenét komponálni, onnan váltott az igazi dalírásra. A demókat tartalmazó Glow Stars és az élő felvételekből álló Blow után megjelent első hivatalos stúdiólemeze, az 1995-ös Oyster a tehetségesebb "gitározós csajszik" közé lökte, ami a szigorúan vett elit utáni másodosztály. Itt bicsaklott meg a történet, mert a folytatásra, a Sirenre három évet kellett várni, és nem érte meg. A korábbi erős, teli tüdős dalokat programozott alapok, széteső, átlagos melódiák váltották fel. Akárcsak most, az újabb három év elteltével kijött South című lemezen. A korábbi tehetség már csak nyomokban bukkan fel, inkább az akkoriban kozmetikázott hibák nyertek erősebb kontúrt. Nova nádszálvékony hangján olyan bárgyúságokat énekel, mint a If I Saw You In A Movie-ban hallható "tudom, ha egy filmben látnálak, és ott csinálnád azokat amiket az életben, beléd zúgnék", s bár maga írja a dalait, másokkal végezteti el a hangszerelést, ami bizony szürke, programozott egyenrádiópop. Az emlékezetes dalok sem eredetiek: a Like Lovers Doban mintha The Edge pengetne, a Waste The Dayben Suzanne Vega manírjait koppintja Heather, a vendégszerzővel, az - Johnny Marrhoz hasonlóan tehetségét pazarló - egykori Suede-gitárossal, Bernard Butlerrel közös I'm No Angelben a Supremes-féle Where Did Our Love Go dallama köszön vissza. Van egy magyar vonatkozása is a lemeznek: Seress Rezső harmincas évekbeli világslágere, a Szomorú vasárnap angol verziója trip-popos feldolgozásban hallható az azonos című 1999-es német-magyar filmből.

6/10


www.heather-nova.com