A Mercury Rev mögött viszontagságos történet áll: a kezdetben fiktív filmzenékben utazó társaság két súlyosan pszichedelikus, kakofóniába hajló album (Yerself Is Steam -1991, Boces - 1993) után kirúgta énekesét, és a frontemberré előlépő gitáros-énekes Jonathan Donahue vezetésével klasszikusabb, tradicionálisabb hangzások és dalformák felé vette az irányt, ám az 1995-ös See You On The Other Side album után teljesen megborult: Jonathan ideg-sszeroppanást kapott, a másik kulcsember, Sean Mackowiak gitáros (művésznevén: Grasshopper) fél évre kolostorba vonult, és mire nagy nehezen összeállt a Deserter's Song, már csak a zenekar fele volt együtt. Az új album már nyugodtabb körülmények között született fenn, a Catskills hegységben, New York államban. Jonathan, Grasshopper, az előző lemez turnéján bevett Jeff Mercel dobos (aki zongorázik is) és az utóbbi évek legzseniálisabb producere, Dave Friedmann (egykori Mercury Rev-tag, aki a zenekar lemezein máig is basszusgitározik) a részben az előző albumról is ismerős közreműködők (köztük az egykor szintén Rev-tag Suzanne Thorpe fuvolista) segédletével megcsinálták a Deserter's Songs testvérdarabját: ugyanaz a gazdagon hangszerelt, fájdalmasan gyönyörű, időtlen zenei világ, mely ezúttal talán még elvarázsoltabb. Jonathan hangját hallva Neil Young a legnyilvánvalóbb hatás már a nyitó daltól kezdve (The Dark Is Rising), és ha az eredetileg tervezett producer, a sok klasszikus Neil Young-felvételnél segédkező Jack Nitsche tavaly bekövetkezett halála miatt már nem dolgozhatott a lemezen, a hetvenes évek hajnalán Bowie-t és a T-Rexet segítő Tony Visconti azért besegít vonóshangszereléseknél, a Leonard Cohen-es hangulatú A Drop In Time szövegébe pedig Jonathanék még bele is szövik Cohen nevét, ám esetükben mindez tökéletes értelmet nyer - a Mercury Rev már azon kevesek közé tartozik, akik tényleg felnőttek példaképeik szintjére.

10/10