Bár régebbi segítői, Marius De Vries vagy az azóta Madonna által (lásd: What It Feels Like For A Girl) is lenyúlt Guy Sigsworth is ott voltak az alapok programozásánál, és a Táncos a sötétben film zeneanyagának hangszerelő-karmestere, Vincent Mendoza, továbbá néhány új zenei kísérletező (Thomas Knak, a San Franciscó-i Matmos duó vagy a nemrégiben a Bodily Functions című remek lemezzel jelentkezett Matthew Herbert) is besegített, ezúttal szinte végig Björk volt az egyedüli producer.

A spanyol, amerikai és izlandi stúdiókban rögzített Vespertine, mint címe is mutatja, esti/éjjeli lemez, de közben mégis sokkal melegebb, fényesebb hangulatot sugároz, mint a Homogenic. "Ez az album nagyjából arról szól, hogy egyedül vagy otthon, nagyon csöndes, befelé fordulós hangulatban, és suttogsz magadban összevissza... Azért csináltam ezt a lemezt, hogy egyfajta paradicsomot teremtsek magamnak, egy kis gubót, ahová el lehet menekülni" - mondja a 36 éves énekesnő, aki az album készítése közben, mikor épp Izlandon volt, gyakran felvitte a laptopját egy hegyi kunyhóba, hogy ott barkácsoljon a hangokkal.

Már az albumot nyitó (és augusztus elején kislemezen is megjelenő) Hidden Place megadja az alaphangot programozott, bugyogó alapokkal, a nanázó-huhogó énekkórussal és a nagy vonósokkal, no meg az olyan sorokkal, hogy "ott lapul a szenvedélyem / ott lapul a szerelmem / elrejtem egy takaró alá / és álomba dúdolom". A Cocoonban szintén a szerelemmel való begubózás a téma, Björk ilyeneket hangicsál magas, meg-megcsukló hangon: "ki gondolta volna, hogy egy ilyen fiú, mint ő / aki varázsos érzékenységgel van megáldva / összeáll egy ilyen lánnyal, mint én / aki simogatja, melléhez szorítja a fejét / becsusszan / félig ébren, félig álomban / visszaájulunk az alvásba / mikor másodszor / felébredek / a karjaiban, nagyszerű: még mindig bennem van!" A hangszerparkba viszonylag későn, a harmadik szám, az It's Not Up To You alatt érkezik meg a lemez egyik kulcshangszere, a hárfa, és innentől kezdve főleg a fenti négy zenei összetevő hangsúlya váltakozik, mint az Undo című számban is, mely az erőlködés feleslegességét bizonygatja. Az ötödik számban a, Pagan Poetryben a zenélődoboz is bejön a képbe, mint olyan. Ez a lemez legzseniálisabb, legfelkavaróbb darabja, főleg ott, amikor leáll a zene, és Björk magában ismételgeti az "I love him" sort, amire aztán kis kórus kezd felelgetni.

A hóba süppedő léptek zajával induló Aurora afféle panteista himnusz a hajnal istennőjéhez, természetben való megmerítkezés és ("teletömöm a számat hóval / ahogy elolvad / úgy szeretnék elolvadni én is előtted"), a balladai homályba burkolózó An Echo A Stainben számítógéppel felhasogatott éneket is hallunk, az alig két és fél perces Sun In My Mouth pedig egy 1925-ös E.E. Cummings-versre épül. A legpoposabb hangszíneket a Heirloomban halljuk, ami remélhetőleg kislemezként végzi majd - már szinte magunk előtt látunk egy Michel Gondry-klipet, miközben Björk ilyeneket énekel: "van egy visszatérő álmom / valahányszor elmegy a hangom / kis tündöklő fényeket nyelek le / amiket a mamám és a fiam sütöttek nekem... / mialatt alszom / a mamám és a fiam / meleg, csillogó olajat tölt belém / bele a tágra nyitott torkomba." A Harm Of Will szövegében Harmony Korine - a Kölykök forgatókönyvírója, a Gummo (HBO-s címén: Tétova lelkek) rendezője - a társszerző, a záró Unisonban ("makacsnak születtem / én / mindig is az leszek / mielőtt háromig tudnál számolni / kinövesztem a saját ágamat / ebből a fából") pedig a vége felé minden együtt szól, felemelő vég ez az albumnak is, aztán már csak egy kis hárfa és vonósok rezegnek.

9/10

www.bjork.com

www.bjorkdirect.com