Bob Dylan formabontó úttörő volt, oly sok mindenben első. Elsőként merte a szigorú, szektás New York-i folkszíntéren keverni a folkstílusokat, aztán a folkot a szürrealista/szimbolista dalszövegekkel, aztán ezt a szövegileg nagykorúsított folkot az elektromos rockkal. Ha úgy vesszük, ő jegyzi az első rapslágert is, a Subterranean Homesick Bluest 1965-ből. Ő jelentette meg a rocktörténelem első dupla albumát (Blonde On Blonde, 1966). Ő volt az első, akinek a pincestúdióból kiszivárgott magnófelvételeiből kalózlemez készült. (Aztán hosszú évtizedeken át nem volt első semmiben, legfeljebb a múltat összegző szavazásokon, vagy abban, hogy 1997-ben ő lett az első rocksztár, akinek szövegeiből idézett a pápa...)

Igen, Dylan legértékesebb periódusa karrierje első egy-másfél évtizedére esett (a határ legyen az 1975-ös Blood On The Tracks album), utána leginkább közepes és gyenge albumok váltakoztak, vallásos lemezek, miegymás. A válogatás-, feldolgozás- és koncertlemezek jellemezte kilencvenes évtized végére aztán mégis jutott egy erős, szikár visszatérés: a művészi feltámadásként is számon tartott 1997-es Time Out Of Mind album már öreg talkin' blues énekesként mutatta a szívműtétjét épp hogy túlélő Dylant.

Ez az új válogatás kronologikus sorrendben halad: első CD-jén az 1962-es Blowin' In The Windtől az 1973-as Knockin' On Heavens Doorig 22 klasszikus dalban tekinti át a dalszerző-előadó pályáját, a másodikon pedig a maradék három évtizedből 14 szám szerepel - de teljesen érthetetlen módon hiányzik közülük a világ egyik legjobb szerelmes dala, a Sara (a '75-ös Desire albumról), a később Jeff Healey által slágerré tett When The Night Comes Falling From The Sky (a '85-ös Empire Burlesque-ről) vagy a Political World (a viszonylag erős 1989-es Oh Mercy album legpöpecebb dala).

CD1: 10/10

CD2: 8/10


www.bobdylan.com