A Trust No One dalai - melyeket még a RHCP tagjaként, 1998-ban kezdett komponálni akusztikus gitáron és zongorán - sötét lelkiállapotára fókuszálnak, akárcsak a passzív passzióból készített fotói, melyek a házába betérőket örökítik meg, és amelyek a lemezzel egy időben fotóalbum formájában is napvilágot látnak Don't Try This At Home címmel.

A súlyos, depresszív lemezanyagot szinte teljesen egymaga játszotta fel - csak Matt Chamberlain dobos és Jon Brion zenész-producer segítettek be egy kicsit -, mintegy ördögűzési folyamatként, kidobva magából csalódásait (a barátokat, akik cserben hagyták, a szerelmeket, akik megcsalták) és felgyülemlett problémáit. Dave nem viccel, tényleg nem bízik már senkiben, de - bár a lemezen végig másokat hibáztat - a záródalban, a visszafogott Slow Motion Sicknessben el- és felismerni látszik saját hibáit és felelősségét is. A lemeznyitó Rexall Navarro szüleinek megromló kapcsolatáról szól, a Mourning Son anyja elvesztéséről, a lemez hangulatához passzoló Velvet Underground-feldolgozásba, a szado-mazo tematikájú Venus In Fursbe a Chili-dobos Chad Smith segít be. Tobzódik az anyag az egymásra pakolt, komor effektekben, a számok nagy része elektronikus, gépi alapokon nyugszik (de azért nem annyira, mint Farrell drum'n'bass/ breakbeat/dub-lemeze), de a torzított gitárok viszik a prímet ezen a szólóalbumon, mely hangzásában erős, de dalaiban sajnos csak közepes (ez utóbbi szempontból pont ellentéte a másik Chili-gitáros, John Frusciante szólólemezének, a néhány hónapja megjelent To Record Only Water For Ten Daysnek). Viszont, ha Dave ettől megtisztult, akkor már megérte.

6/10

davenavarro.net

hollywoodandvine.com