1969-ben, a korrekt rhythm&bluest játszó Move romjain alakult a nagy tervekkel induló ELO, és egy évtized alatt valóban a legnépszerűbb zenekarok közé küzdötte fel magát progresszivitást és popularitást ügyesen ötvöző rockzenéjével. Lynne a nyolcvanas évek végén a Travelling Wilburys néven létrehozott sztárzenekar tagja lett Roy Orbison, Bob Dylan, George Harrison és Tom Petty társaságában. A velük készített lemezek nagyban befolyásolták Lynne dalszerzői képességeit, hiszen az új lemezén mintha a társak legjobb dalait szerette volna megírni, teljesen belehelyezkedve az ő stílusukba. Nos, ez sikerült is, de ettől a végeredménynek semmi köze nem lett az ELO-hoz, annál is inkább, mivel az egykori ELO-s zenésztársak közül senki sem szerepel a teljesen Lynne által írt és feljátszott lemezen, mindössze két-két dalban vendégzenél Ringo Starr és George Harrison (csak tovább erősítve az anyag beatleses utánérzetét), illetve három számban vendégcsellós kísér, visszacsempészve némi ízt a régi időkből. Leszámítva a borítót, semmi sem emlékeztet arra, hogy a XXI. században vagyunk, ami nem feltétlenül lenne baj, ha úgy idézné a hetvenes éveket a megöregedett mester, hogy legalább egykori zenekara múltjából merít. Így nem nevezhetjük másnak a kislemezslágernek is jellegtelenül fakó Alright által bevezetett, közepesnek is csak jóindulattal nevezhető Zoomot, mint szimpla manipulációnak, vagy az egyik dal címével élve Könnyű lóvénak.

5/10


www.elomusic.com