(Mercury/Universal)
Itt a Gainsbourg-reneszánsz! - mondanám, ha a francia popsanzon vad gyermeke valaha is eltűnt volna a köztudatból. De nem tűnt el, Serge Gainsbourg mindig is a középpontban állt, bár mostanság, halálának tizedik évfordulóján kétségkívül nagyobb a felhajtás az egykori pokolfattya körül. Például itt ez a remixlemez.
Itt a Gainsbourg-reneszánsz! - mondanám, ha a francia popsanzon vad gyermeke valaha is eltűnt volna a köztudatból. De nem tűnt el, Serge Gainsbourg mindig is a középpontban állt, bár mostanság, halálának tizedik évfordulóján kétségkívül nagyobb a felhajtás az egykori pokolfattya körül. Például itt ez a remixlemez.
Nem véletlen, hogy a zseniális Gainsbourg Percussionsról rögtön három dalt is találunk. És persze itt van az elmaradhatatlan Je t'aime... moi non plus (ez egyben a lemez legjobban sikerült, finom, lebegős szvinggel megtámogatott darabja, dZihanék munkája). A másik kiemelendő munka a Love on the Beat ortodox minimálverziója Krikor & W.A.R.R.I.O.-tól.
Persze az ilyesfajta válogatás-kákákon mindig lehet szerkesztési csomót keresni, például hogy a - Gainsbourg zsidó származására erősen rájátszó, nácizmussal kacérkodó - sokkoló Rock around the Bunkerről miért nincs semmi, meg hogy a Love on the Beatről miért a No Comment, és miért nem az akkor tizenhárom(!) éves leányával, Charlotte Gainsbourggal énekelt duett, a sokatmondó című Lemon Incest, és folytathatnám... Sajnos Gainsbourg mindig is megfoghatatlan marad, és ezzel a lemezzel is az a baj, hogy hiába a tisztelgés szándéka, ha pont az nem jön át, ami a lényeg: a mindent visszájára fordító, szexmániás, alkoholista, nemzetgyalázó, gyilkosan ironikus zseniális személyiség.
Serge Gainsbourg: 10/10
a remixlemez: 7/10
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Vélemény|Felhasználási feltételek