
Volt egy pillanat, mikor az 1953-as születésű, egérhangú, csiricsáré ruhatárú New York-i énekesnő még verte is Madonnát. 1983-ban a kvintesszenciális női poplemez, a
She's So Unusual volt, melyről négy Top 5 sláger került le: a közmondásossá lett című
Girls Just Want To Have Fun, a maszturbációs áthallásokkal bíró
She Bop, a lassú
Time After Time (ez volt az, amit később Miles Davis is trombitájára tűzött, és őt követve nemrégiben még a zseniális dzsesszénekesnő, Cassandra Wilson is feldolgozott), továbbá a gyenge
All Through The Night (szerepelt az albumon egy Prince-szerzemény is, a
When You Were Mine). A sikeres debütálás után túl sokat késett a folytatás, Madonna időközben elhúzott Cyndi Lauper mellett. Az 1986-os
True Colors album igazából már csak a címadó dal miatt volt érdekes, ami egész káprázatos Cyndi előadásában (egy évtizeddel később Phil Collinséban már nem volt az), a '89-es lemeze viszont már nem zavart sok vizet, és utána csak '94-ben hallhattunk róla, akkor is csak a
Girls Just Wanna Have Fun új reggae-s verziója, a
Hey Now révén.Ezen a válogatáslemezen a fent említett dalok mind szerepelnek, plusz egy
Iko Iko és egy Marvin Gaye-feldolgozás (
What's Going On), egy filmbetétdal egy Spielberg-produkcióhoz (
The Goonies) meg egy Diane Warren-szerzemény (itt tőle szokatlan mély hangon halljuk énekelni Laupert).
7/10