Az a különleges ős-ethno-érzés, ami a Korai Öröm-koncerteken a színpadról sugárzik, mindenkiben ugyanazokat a dolgokat mozdítja meg, bárhol is él a Földön. A tizenhárom tagú csapat minden szereplése alkalmával egyetlen lénnyé olvad össze, hogy törzsi rituáléja révén magasabb rendű ősi energiák közvetítőjévé váljék. Három nagylemez, egy remixlemez és egy bakelitválogatás után a tavalyi év végén egyszerre két kiadvánnyal is jelentkeztek. Az egyiken régi, eddig azonban ki nem adott felvételek szerepelnek, a másikon - Korai Öröm 2000 - elejétől végéig vadonatúj anyag hallható három videoklippel kiegészülve. Többek közt ez a dupla megjelenés szolgált apropójául az alábbi beszélgetésnek, amit a Toldi moziban folytattunk. A zenekarból hatan voltak jelen: Biljarski Emil (billentyűk, külügyi kapcsolatok), Csányi Viktor (DJ Lejön, dobok, elvont gondolatok), Kilián Zoli (basszus, belügy), Nádasdi Zsolt ("a perkás, aki dobolni szeretne"), Szűcs "Admirál" Lacosz (fényfelelős, Messanger Sux-tag, CCB Elite Express bringás futárszolg. alapító) és Varga "Ginca" Tibor (videomix, szállás).

NOSZTALGIA

Emil: Kezdetnek elmondjuk, hogy Mexikóval levelezünk, szervezünk egy mexikói koncertet.

- Komolyan??

Emil: Komolyan, igen.
Mind együtt: "Mehiko" (nevetnek)

- És ez mikorra fog realizálódni?

Emil: Jövőre.
Viktor: Majd ha lesz pénz repülőjegyre...

- Kezdjük valóban a kezdeteknél. Hogy szedődtetek össze?

Viktor: Az régen volt...

- Ki a "legöregebb" tag köztetek?

Emil: A Viktor.
Zsolt: Nem, a Zoli. A Zoli meg a Jani (Jócsik Jani ütőhangszeres, tanár úr).
Emil: Itt most a Viktor.(Kilián Zoli az interjú ezen a pontjn még nem érkezett meg - a szerk.)
Viktor: Ez ilyen kilencvenvalahányban volt. Eredetileg a nyolcvanas években egy középiskolába jártunk.

- Mindannyian??

Viktor: Nem, zömmel azok, akik most nincsenek itt. Vannak, akik amúgy sincsenek már köztünk. A gitáros, a basszusgitáros és az egyik perkás (ütőhangszeres - a szerk.) a mostani tagok közül, ők voltak az alapítótagok. '92 körül találkoztam a zenekarral. Az FMK-ban (a Fiatal Művészek Klubja, néhány éve megszűnt kultúrközpont - a szerk.) voltak akkoriban koncertjeik. Én meg folyamatosan rágtam a Zoli fülét - tudtam, hogy ő is zenél, meg én is zenéltem -, hogy hadd nézzem már meg őket valamikor. Aztán egyszer láttam őket, és kurvára bejött. De a Vécsi (Vécsi Tibi, aka Dj Tibióta, a zenekar előretolt hímtagja, kvázi-frontember, ének, dob) is, aki szintén később lett Korai Öröm-tag, nagy fanja volt már akkor a zenekarnak. Érdekes módon az Emilnek például nem tetszett...

- Így volt?

Emil: Én nem tudom, miért mondja...
Viktor: Meg a Gyurikának (Horváth Gyuri, '97-ben kivált gitáros - a szerk.) se, tényleg, az első és a második gitárosunknak sem tetszett.
Emil: Én sokkal később hallottam először őket, kilencvenháromban.
Viktor: De a Gyurikának nem jött be, azt biztosan tudom. Én úgy kerültem a zenekarba, hogy az egyik csávó nem jött el, vagy kiment dolgozni, vagy nem is tudom.
Emil: Nekem nem a zene nem tetszett, bocs, hanem az, hogy mi egy zenekarban zenéltünk, Viktor meg egyre csak passzírozta, passzírozta magát befelé, és aztán kiderült hirtelen, hogy ő egy másik zenekarban már játszik... (nevet)
Viktor: Most ez nem mindegy?
Emil: Ezekre emlékszem.

Viktor: Szóval rágtam a Zoli fülét, hogy hát én beszállnék, meg minden. Ki is találtam a helyemet: ilyen kis bongók, csörgők meg töltényhüvelyek, az jó lesz nekem, tudod, nem zavar semmit, meg ilyenek. Aztán a Tilos Az Á-ban volt valami buli, nem jött el valaki, és a többiek megengedték, hogy beszálljak. Lassan bediffundáltam a zenekarba, hát, nagyon lelkes voltam akkor, úgy huszonévesen... (vigyor) Egy nagy bőröndben hordtam a cuccaimat a hóesésben Pestimrére. Ismered Pestimrét, minden utca egyforma... Csomószor nem is találtam oda... Volt ott a reptér közelében egy műhelyszerű épület egy udvar közepén, annak a padlásán próbáltunk. És mindig nagyon berúgtunk... Szóval, miután bekerültem a zenekarba, bejött a képbe az Emil. Nem, nem is, először a Gyurikát vettük be. Ő azóta megbolondult. Aztán a Zsolt rágta nagyon a fülemet. Az Egyetemi Színpadon volt mindig ilyen délutáni pörgés, olyan, mint mondjuk itt most. Lang Eszterék csinálták ezt a filmhíradó-szerűséget. Vagy nem a Lang Eszterék csinálták? Mindegy, szóval minden héten volt egy amatőr híradószerű valami. Mondjuk ott túlságosan hangos bulikat nem lehetett tartani... A Zsolt meg mindig mondogatta, hogy "szóljál már, ha valami izé van..." Aztán szóltam neki, hogy "na, gyere, bazeg"... (nevet)
Zsolt: A Vécsivel együtt, egyidőben kerültünk be.
Viktor: A Vécsit onnan ismerjük, hogy zöldséges volt fent a Rózsadombon, ahol most a Rózsakert van, illetve egy sarokkal arrébb. A nagybátyjáé volt az üzlet, aztán ruletten elvesztette.

- Ez komoly?

Viktor: Aha. És mivel ott volt zöldséges, mindenki oda járt fel piálni. Mindenféle bluesos arcok, meg nem is tudom már, kik.
Lacosz: Az S-Modellék.
Viktor: Tényleg, a Vécsi S-Modell-fan is volt, amikor még az S-Modell nagyon pörgött.
Zsolt: Lényeg, hogy egyszerre jöttünk a Vécsivel. Még ilyen félig titkolt csata is volt köztünk, hogy ki lesz a perkás...
Viktor: A faszt!
Zsolt: De, mondom, nem volt egyértelmű, hogy most végül is ki lesz az...
Viktor: De akkor már máshol próbáltunk, a Váci úton, az Elektromos Műveknek valami épületében. A Tibi úgy került be, hogy kocsival vittem az oroszokat valahova, megláttam és kiüvöltöttem neki. Elvittük valameddig, és közben megkérdeztem, lenne-e kedve játszani a zenekarban.

- És volt neki.

Viktor: Persze.
Ginca: Hát már addig is mindig az első sorban csápolt...
Viktor: Akkor még normális volt... Mindegy, szóval ő így került be. Többre nem emlékszem. Volt egy időszak, amikor annyira gyorsan változtak a dolgok - én legalábbis úgy vettem észre -, hogy nem is vettem észre semmit. Az, hogy a Miki (Paizs Miki, testzenész, ének, doromb, klarinét, trombita, Jézus, a Bëlga zenekar titkos tagja) játszik a zenekarban - aki ilyen furcsa hangon énekel -, nekem egy fél év múlva jött le... A Vilit (Vajdai Vili, aka Dj Ridoo, didjeridoo, dob, már kilépett, a Katona József Színház kiemelkedő tagja) se ismertem - ő azóta már nincs a zenekarban. Egyszerűen annyian voltunk hirtelen, hogy azt se tudtam, hogy ki kivel van.
Emil: Volt egy idő, amikor nagyon mozgalmassá vált a dolog...
Ginca: Igen, az egy ilyen vendégzenészes időszak volt.
Viktor: Hát igen, akkor még más volt.

- Miben volt más?

Zsolt: Lazább volt az egész.
Ginca:. Totál más volt.
Viktor: Szerintem egy kicsit fiatalabbak voltunk, meg a kilencvenes évek elején teljesen más volt Budapesten.
Ginca: Akkor volt a rendszerváltás...
Viktor: Minden sarkon volt egy éjjel-nappali...
Lacosz: Pörgős időszak volt.
Emil: Voltak jó klubok. Mindenkinek jó volt a kedve.
Viktor: Minden héten nyílt egy szórakozóhely... Megjött a Zoli.

(Kilián Zoli érkezik)

Viktor: Na, ő az egyik alapítótag.
Emil: Az egyetlen megmaradt alapítótag.
Ginca: A legöregebb.
Emil: '93-nál tartunk.
Viktor: Szóval más volt akkor, de mindegy, nem csak azért volt más...
Zsolt: Sokkal lazább volt az egész.
Viktor: Meg mi is lazábbak voltunk.
Ginca: Azért nem volt mindig annyira felhőtlen az a lazaság se...

A DESZKÁKON

- Hol játszottatok először?

Viktor: A Holdban. Egy fekete hajú csajnak a helye volt, aztán egy rendőrkapitány maffiája nyúlta le, és elkergették. Ruhabolt lett utána.

- Jó kis hely volt...

Zoli: Aztán volt a Tataja kint a Bécsi úton.
Viktor: Egy bádogműhely volt, nagyon súlyos hely.
Zoli: Meg hajóbuli is volt. Meg az FMK-t se hagyjuk ki!
Viktor: Az FMK, az klub volt!
Lacosz: Meg az UFC-pályán, szintén a Bécsi úton, ott volt több szülinapi buli is. Már nincsenek is meg azok az épületek, lerombolták mindet.
Viktor: Az Á-ban voltunk párszor. Ott készült az a koncertfelvétel, amit most adtunk a ki '93-96 címmel megjelent CD-n.
Zoli: Meg a Blue Box, szintén '93-94 körül.
Viktor: Tényleg, ott is voltak bulik, mikor még a Budaiék játszottak előttünk.

- DJ Budai?

Zoli: Persze.
Viktor: Akkor még, a rave korszak derekán, más zenét játszott.
Zoli: És volt az a hely, a Reitter Ferenc utcánál...

- A Viking Klub.

Mind együtt: A Viking!
Viktor: Fú, ott nagyon durva partik voltak...
Zsolt: Egyszer játszottunk is ott, aznap este két buli is volt. Az Á-ban kezdtünk játszani, tök korán lenyomtuk a műsort, a fejek még meg se jöttek, aztán átmentünk a Viking Klubba.
Zoli: Kis keresztbeszervezés.

- Nagyon súlyos hely volt...

Viktor: Az mindig is az volt.
Emil: Ott kezdődött a techno. Ott voltak az első technopartyk '93-ban.
Viktor: Az FMK-ban volt a legelső technoparty, amikor a Dance Department-esek csináltak koncert után bulit.
Lacosz: Hú, az de jó party volt!
Zoli: A Cirkusz-buli mikor volt?
Viktor: '96.
Emil: Akkor már drum'n'bass meg ilyesmik voltak.
Viktor: Az az első jungle party volt, mostanra hivatalosan is elismerték (vigyor).
Zoli: Bár az elején Palotai (Palotai "Apu" Zsolt, ős-DJ - a szerk.) nem akarta feltenni a jungle lemezeit, végül aztán mégis lejátszotta őket.

- Hogy is volt ez a buli?

Zoli: A Fővárosi Nagycirkuszban volt, háromnapos rendezvény. Az első napon Kispál, a másodikon Quimby, a harmadik nap pedig mi voltunk.
Ginca: Csak aztán az Akelán lebontották a Cirkuszt...
Zoli: A közönség lent volt a porondon, a zenekar fent a zenekari emelvényen. Bent ment a koncert, a folyosón meg a party, Titusz és Tadeusz nyomták a zenét. Volt a Süsivel (Süss Fel Nap - a szerk.) szemben az a török-kínai büfé...
Viktor: A főnök török volt, a felesége kínai. A nő elég jól beszélt már magyarul, vele beszéltünk, aztán odatelepítettük őket a bulira. Tudod, akkor az még nagy számnak számított, hogy voltak ilyen kajáldák, ahol lehetett mindenféle érdekes édességeket meg cicahusit kapni...
Zoli: Nem a szokásos büfét akartuk, hanem hogy legyen az is egy kicsit más.
Viktor: És terjengett az a szag az egész bulin...
Lacosz: Keveredve a lószarszaggal.
Viktor: És azért fújták le végül a bulit, mert az idomított kacsák nem tudtak aludni.
Zoli: Sok bulink volt, tényleg. Nagyon sok volt Pesten, de sokat jártunk vidékre is. Jászberény, Balassagyarmat, Debrecen, Szentes... Akkoriban még olyanok voltak, hogy négy-öt emberrel partiztunk. A koncerten még voltak arcok, utána lekoptak.
Emil: Ugyanakkor emlékezz, mi volt Debrecenben!
Viktor: Debrecen egy progresszív hely volt.
Zoli: Az korszerű hely. Nagyon be tudtak indulni a fejek. Hagyományosan vannak progresszív városok, ahol nekünk is könnyebb egy kicsit, mint például Szarvas, Szeged, Kapuvár, Pécs, Kecskemét, Veszprém, Sopron, Szombathely, Győr valamennyire, Tatabánya... Ez azért nem kevés város, szóval vannak jó helyek. És van igény is...

Lacosz: Vidéken az arcok mindig is megkapták ugyanazt a dolgot, amit bárhol máshol nyújtottunk, mindig is, akárhol is játszottunk, megcsináltuk azt, amit akartunk. És vidéken azért sokszor más volt, egy olyan helyen, ahol ment előttünk a mit tudom én, milyen zene, és akkor egyszer csak durva stroboszkópok meg fények meg füst, meg a franc tudja, milyen zene, mármint valami olyan, amilyet még soha senki nem hallott arrafelé, a fejek meg hirtelen azt se tudták, hogy hol vannak.

- De hát az jó...

Lacosz: Persze, de még ha az arcoknak ez így is jött le, akkor se tudták, hogy mi van. A közönség megszokta, hogy a koncert végén kezdődik a P. Mobil, és nem P. Mobil volt, hanem még durvább olyan savazás, hogy leszállt a fejük, hónapokig nem tudták, hogy mi történt.

tovább az interjú folytatásához >>