A dolog mindenesetre nagyon fura, az ember azt várta volna, hogy egy szólólemezen Maxim, a horrornéger végre rendesen megragadja a mikrofont, de nem: a 12 számból mindössze hatban halljuk, és abból a hatból is négyben egy-egy vendég kíséretében (akik gyakran nagyobb szerepet kapnak, mint maga a vendéglátó), továbbá van három olyan szám, ahol csak vendégeinek hangja szól (köztük Trina Allen énekesnő vagy a tizenkét éves karrierjével nagy öregnek számító rapper, Divine Styler). A Felkelő Nap Háza modulált gitárhangjaira épített szám, a Skunk Anansie énekesnőjével, Skinnel közös Carmen Queasy érdemeit a nyáron már dicsértük Új maxik alrovatunkban, de kiemelkedő a Tony Titanium rapperrel közös apokaliptikus Worldwide Syndicates is ("Vietnam ehhez képest egy ballagási bankett volt"), míg a záródalban Maxim a Sneaker Pimps együttes kíséretében közli: "ami nem öl meg, attól erősebb leszek". Nos, ez nem egy gyilkos lemez, tehát nyilván lesz még jobb is, de mint első kísérlet, teljesen oké.

És hogy ez az egész hol helyezkedik el a Prodigyhez képest? Nos, a legelső kislemezdalban, a My Webben a Prodigy-agy Liam Howlett mixelte az énekhangot (hallatszik is rajta), az aktuális maxin szereplő Trina Allen énekelte Schemingben pedig ő programozta az alapokat (amolyan beteg, perverz R&B - a lemez egyik legjobb pillanata), de igazából Maxim produkciója lényegesen különbözik anyazenekaráétól, főleg a tempójában: lassabb, sötétebb, fojtogatóbb, triphoposabb, gitárjaiban rockosabb. Mintha Maxim más drogon lenne, mint főnöke.


7/10