Az idei év egyik legzseniálisabb lemezéről, a karikaturisztikus túlzásokba szédülő fikciót és a való világot ütköztető és egybemosó The Marshall Mathers LP című Eminem-albumról ez az egyik leghatásosabb dal: a Slim Shady-szövegeket halálosan komolyan vevő és valóra is váltó pszichopata rajongó levelei egyre durvulnak, a végén már diktafonba üvölt, miközben - megkötözött barátnőjével a csomagtartóban - száguld a halálba, amihez Eminem megkésett válaszlevele adja a csattanót... ámde mindezt egy álomszép női refrén központozza, és juttatja el az összes rádióba, illetve zenetévébe (a klip egy az egyben illusztrálja a sztorit, ami itt nem is baj, legalább az angolul nem tudók is megértik), vagyis a lehető legszélesebb közönséghez. A szubverzív popzene egyik csúcspillanata.(Magáról Didóról annyit kell tudni, hogy a Faithless stúdiómágusának, Rollónak a húga, és a Thank You című dal, ahonnan Eminem a hangmintát - ami ott nem is refrén volt, hanem verze!! - kiemelte, eredetileg A nő kétszer című film 1998-as filmzenelemezén híresült el, de szerepel a No Angel című tavalyi Dido-albumon is, ami Amerikában már rég aranylemez, míg Európában csak mostanában figyelnek fel rá.)

A maxira az albumváltozatában csaknem hétperces Stanből öt és fél perces rádióverziót rövidítettek, amiből a "csúnya szavak" ki vannak "szünetelve", sajnos - a helyettük lévő lyukak igen zavarók a szövegben (az első lemez slágereinek rádióváltozatához Eminem még új szöveget írt és reppelt fel a kényes helyekre, ezúttal már nem teszi). A bónuszszámokat a Guilty Conscience című tavalyi sláger rádióverziója és egy 45 másodperces frenetikus "a capella" rap (Hazardous Youth) jelenti, továbbá a Get You Mad című szám, melyet King Tech hiphopproducerrel közösen készített Eminem. "Csak azért mondom ezt, hogy felbosszantsalak (titeket)" - affektál a szemétkedős versszakok végén a kaján botrányhős, Az Év Embere. (Ez a három bónuszszám a tavalyi The Slim Shady LP speciális újrakiadásán is szerepel.)



9/10 (de csak a cenzúrázott rádióverzió miatt)