Az album címének első fele arra utal, hogy az 1994-es
American Recordings és az 1996-os
Unchained után ez a harmadik lemez, melyet Rick Rubin cégénél és produceri irányítása alatt rögzített az akusztikus gitáros-énekes veterán. Az előző két lemezen is érdekes színfoltot jelentett, hogy a rockproducer Rubin javaslatára aktuális előadók (például Beck vagy a Soundgarden!) szerzeményeit is feldolgozta az öreg, és ez itt sincs másként: egy Tom Petty- (
I Won't Back Down), egy U2- (
One) és egy Nick Cave-dalt (
The Mercy Seat) is hallunk Cash előadásában (a lemezen vokáljával is besegítő Pettyhez Rubin jelentette a kapcsolatot, a U2 már korábban is csinált közös számot Cash-sel, Cave pedig, aki egyik lemezén már dolgozott fel Cash-dalt, most büszke lehet, hogy Johnny bá' viszonozta a gesztust), de még ezek közül a remek - az öreg énekes által teljesen a saját képére formált - átdolgozások közül is kiemelkedik a fiatal kísérletező tradicionalista, Will Oldham dala, az
I See A Darkness, melyet Cash a szerzővel közösen énekel. Cash előad egy több mint száz éves dalt (
Nobody) is a további feldolgozások között, továbbá négy-öt saját szerzeményt is, a vendégzenészek között pedig a szintén country-legenda Merle Haggard (vokál, gitár) és Sheryl Crow (tangóharmonika, vokál) nevét is megtalálhatjuk, de ez a puritán hangszerelésű album akkor is ugyanilyen lenyűgöző lett volna, ha Cash - a címhez igazodva - tényleg magányosan, egy szál akusztikus gitárral rögzíti.
9/10
