
Ilyen volt egyik tavalyi kedvencem is, a rettegett drill'n'bass őrült, M-ziq albuma, a Micheal Nyman-filmzenéket idéző Royal Astronomy, melyet alkotója kommersz kis ujjgyakorlatoknak tekintett, én viszont lenyűgözőnek találtam. Valami hasonló lehet a helyzet a címét a klasszikus Lem-regénytől, illetve Tarkovszkij-filmtől kölcsönző új Photek-lemezzel is, a drum'n'bass sötét mágusa ugyanis egy house-számokban bővelkedő albumot csinált, melyekre énekhangokat is meghívott (sőt, az egyikük éppen Robert Owens, a leggyakrabban használt hangok egyike, aki itt két számban is szövegíró-énekes). Hogy mi volt a célja, végül is nem fontos, az eredmény élvezetes, jól szól, teljesen rendben van.
8/10