Az 1999-es lemez után Bowie kis szünetet jelentett be, de mégsem ült sokáig nyugton a fenekén. Amúgy is volt egy-két függőben lévő terve (szó volt róla, hogy az 1972-'73 tájáról maradt dalkezdeményeiből csinál valamit, meg hogy az 1995-ös Outside album idején született és kimaradt anyagokból állít össze folytatást), de végül a hatvanas évek második feléből előbányászott dalait rögzítette három új szerzemény társaságában, ám ez a 2000-es Toy album - állítólag az EMI ütemezési problémái miatt - csak nem akart megjelenni. A lendületben maradt Bowie eközben elkezdte egy új dalokból álló lemez felvételeit is a legendás Tony Visconti producerrel (akivel már a hetvenes évek hajnalán is dolgozott együtt), Matt Chamberlain dobossal, David Torn gitárossal és a Scorchio Quartet vonósaival, de a felvételek során felbukkant a stúdióban Pete Townshend (The Who) és Dave Grohl (Foo Fighters) is. A Heathen címet kapó végeredmény már Bowie saját kiadójánál és a Sony terjesztésében jelenik meg.A nyitó Sunday úgy kezdődik, mintha egy modemben lennénk. "Semmi sem marad... kutass autók vagy más életjelek után... keress kóborló embereket... ez a semmi kezdete, semmi sem változott, minden megváltozott" - énekli Bowie, majd egy borzongató mély kórust tesz maga mögé, a némi drum'n'bass reminiszcenciát felmutató programozott alapok mellé pedig csak a dal utolsó percében csatlakoznak élő dobok. Az apokaliptikus hangulatot humor oldja: "ülök a betonon és vágyakozom / bárcsak lenne valamim, amit hordtál / felvenném, mikor magányosnak érzem magam / vedd le a ruhád és küldd el nekem... / vérezd össze a kezed egy kaktusszal, töröld a ruhádba és küldd el nekem" - énekli Bowie a Cactusban. Ami egy 1986-os Pixies-szám feldolgozása! Bowie mindig is nagy Pixies-rajongó volt, 1992 táján többször is felemlegette, hogy sérelmezi, hogy nem a Pixies futott be a (Pixiestől rengeteget merítő) Nirvana helyett. Most tehát tiszteleg egyet. A Heathen albumon azonban a Cactus mellett két további feldolgozás is szerepel. Hősünk Neil Youngnak is nagy rajongója (a Live At The Beeb koncertlemezen például bevallja, hogy a Kooks című dalt Young ihlette, és az ott hallható korai változat tényleg egy az egyben úgy is hangzik), ám Heathenre beválasztott I've Been Waiting For You című Young-dal érdekessége, hogy abból készített átdolgozást... a Pixies is! A harmadik feldolgozás, az űrutazós-ábrándozós Gemini Spacecraft pedig azért érdekes, mert eredeti előadója, a bizarr sci-fi-country dalokat alkotó Legendary Stardust Cowboy (polgári nevén: Norman Carl Odam) volt az, akitől Bowie leghíresebb alteregójának, Ziggy Stadustnak a nevét kölcsönözte. A Gemini Spacecraft egyébként a Heathen album legmodernebb hangzású és ritmusú száma.Az album saját szerzeményei igen változatosak. Az atmoszférikus kezdésű, hatperces, nosztalgikus Slip Away zongorára épül és monumentális refrén kap - már szinte halljuk a Suede feldolgozásában. A kislemezdalnak választott Slow Burn félelmetes városi vízió Pete Townshend gitárjátékával és szaxofonnal, a hetvenes évek végi Bowie-t idézi. Az Afraidnek (ami eredetileg még a Toy albumhoz született) szintén a félelem a témája és szintén rockos darab, de itt hangsúlyos vonósok is vannak. Hallunk vonósokat az I Would Be Your Slave-ben is, ami egy furcsán feszült tempójú szerelmes dal ("nyisd meg nekem a szíved, mutass meg mindent, ami vagy és én a rabszolgád leszek"). A 5:15 The Angels Have Gone egy kisvárosi pályaudvaron játszódik, a váltásnak, egy kapcsolat végének a metaforája. Az akusztikus gitár vitte Everyone Says Hi a lemez legbájosabb, legslágeresebb dala egy messzire utazott ismerősnek (barátnak? imádottnak?) címezve, a visszatérés reményében ("mindenki üdvözöl, a szomszéd lány is, a fickó az emeletről, a mamád és a papád, még a nagy kövér kutyád is"). A szintén vidám hangulatú, tempós, primkó kis ritmuson zakatoló A Better Future egy vicces ima, a hasonlóan egyszerű ritmusra épülő címadó záródal, a Heathen (The Rays) viszont már komolyabb darab: a naplemente metafora stílszerű levezetés a lemez végére.A Heathen nem tüntet modernségével, mint az utóbbi évtized legerősebb Bowie-lemeze, a drum'n'bass beütésű 1997-es Earthling, nem olyan monumentális, mint az 1995-ös Outside (bár hangzásában néha megidézi azt, illetve az 1993-as The Buddha Of Suburbia filmzenealbumot is), és nem olyan egységes, mint az 1999-es 'hours...' Egyszerű lemez, de erős, változatos és jó dalokkal - no meg persze egy briliáns énekhanggal.

8/10