Mindez persze senkit nem mentesít az alól, hogy - ha még nem tette volna - beszerezze Tracy Chapman cím nélküli 1988-as bemutatkozó albumát, ami a maga korában, a műanyag nyolcvanas években csodaszámba ment akusztikus egyszerűségével és markáns protest songjaival, melyekből a Nelson Mandelát ünneplő londoni fesztivál élő tévéközvetítésekor negyed óra is elég volt, hogy világsztárrá tegye az akkor 24 éves dalszerző-énekesnőt (akit még azon az őszön hallhattunk a Népstadionban is a Human Rights Now elnevezésű szuperkoncerten). Az 1989-es második album, a karcosabb, politikusabb hangvételű
Crossroads is hasonló minőséget képviselt (nem véletlenül vállalt közreműködést a lemezen Neil Young), de a '92-es
Matters Of The Heart már komoly visszaesést jelzett. A művészi feltámadás az 1995-ös
New Beginninggel jött el, amely a következő évben a
Gimme One Reason című bluesdal révén futott be váratlanul nagy karriert, a tavalyi
Telling Stories pedig ismét egy érett munka volt. Itt tartunk most, ennek az útnak a tükre a 16 számos
Collection, ami sajnos nem tartalmaz eddig kiadatlan felvételt.
8/10
